Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész kar tanácsülései, 1962-1963, Szeged
1963. február 12., V. rendes ülés
5 összeköttetésen felül Is intenzív kapcsolatban állanak a hallgatósággal, ismerik problémáit s az életre való neveléssel hozzájárulnak egy uj gyógyszerésztársadalom kialakításához. Az Intézőt tágjai mint szakszervezeti tagok is igen szép munkát végeznek. Dirner professzor köszönetét mond a Bizottság elnökének és tagjainak a vizsgálat lefolytatásáért. Kifejezi, hogy intézete jelenlegi kollektívájánál jobbat nem kívánhat. A munkához és a szocialista rendszerhez való viszonyuk kifogástalan.- A jelentés kiegészítéseként megjegyzi, hogy az Intézet 1953.julius ,1.-én alakult mot s az első esztendőben igen nehéz körülmények között működött. Orvos egyedül csak 6 volt, az asszisztensek mind gyógyszerészek. Orvosi profilú intézetről lévén szó, oz sok nehézséget okozott az asszisztenciának és az önképzés terén is többletmunkát jelentett. Lnnék ellenére az elmúlt időben hárman doktoráltak. ö maga elkészítette kandidátusi disszertációját, azonkívül 3 tudományos dolgozata jelent meg, valamint a jelentésbon omlitett 500 oldalas könyv. Klóadásokat tartottak a Gyógyszerész Nagygyűlésen, az élettani Társaságban és nagy munkát jelentett az Intézet számára a gyógyszerész továbbképző előadások tartása. - Saját munkája elbírálásánál annak figyelembe vételét is szükségesnek tartja, hogy minden egyes asszisztense minden munkájában sonkái intenzivebben kellett résztvennie, orvosi képesítésük hiányában. Pignltzky párt alapszervezeti titkár megkérdezi Dirner profeszszortól, szükségesnek tartja-e a személyi létszám emelését az intézetben ? dirner professzor kifejti, hogy tál sok asszisztens esetén munkájukat a professzor nem tudja behatóan figyelemnél kisérni. A maga részéről 5-nól többel nem tud eredményesen tudományosan foglalkozni s ezért legfontosabbnak tartja a már igényelt kémikus-docensi .last. Az oktatáshoz szükség volna az asszisztencia létszámának emelésére, jelenleg azonban minden egyetemi asszisztensnek egyaránt kell oktatással és kutatással foglalkoznia, űzzél kapcsolatosan felmerül a kérdés, érdemes-e olyan szakembereket, akik kiváló oktatók lennének, de a kutató munkához képességeik nincsenek, tudományos munkára - kényszeríteni ? A tapasztalatok azt mutatják, hogy ugyanabban a témában á született kutató eredményt ér el, a rá nem termett pedig selejtet produkál. Megfelelő szelekciót kellene alkalmazni s az egyiket oktatói, a másikat kutatói vonalra irányítani. Véleménye szerint a kutatásra éppúgy születni kell, mint pl. a zenére, vagy a regényÍrásra. A jó uunkaerőgazdálkodás lényege éppen az, hogy mindenkit arra a helyre állítsunk, ami képességeinek legjobban megfelel. ülnök megköszöni Kőszegi professzor rövid, de tömör jelentését. Hozzáfűzi, hogy a Gyógyszerhatástani Intézőt igazgatója 1956- tél dókánhelyettos, majd dokin volt, amellett az oktatás-neuiós, társadalmi munka vállal sa s a továbbképzés terén példamutatóan járt el. he» lehet olyan kívánsággal hozzáfordulni, amit visszautasítana. Legnagyobb elismerését fejezi ki az intézetvezető és asszisztensei felé és kívánja, hogy még sok értékes eredményt produkálhassanak. Tudomásul szolgál. 4./ ülnök felolvassa a Karnak a dékáni a paratus munkájának fe1U1vizsgálatával kapcsolatosan tett megállapításait. /Lásd 3.sz. mellékletet/. Dirner professzor hozzászólásában köszönetét és elismerését
