Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1979-1980, Szeged
1979. december 11., II. rendes ülés
i Luc 226/1979.ÁOIC.az, - 304/1979. BESZÁMOLÓ A FOGORVOSI SZAK MUNKÁJÁRÓL Dákén Ur! Bevezetés Először ia szeretném köszönetemet kifejezni a Fogászati és Szájsebészeti Klinika dolgozói nevében azért az érdeklődésért, amely a fogorvosi szak munkája ás a fogorvosképzés helyzetének értékelése iránt megmutatkozik. Az alábbiakban vázlatosan erről szeretnék beszámolni. A szegedi egyetemen, annak orvostudományi karán a Kormányzat a Fog- és Szajbeteg Klinikát 1949-ben létesítette. Intézetvezető egyetemi tanárrá Dr, Hattyasy Dezsőt nevezték ki. Meg kell említenem, hogy a szegedi egyetem volt az utolsó, amelyen fogászati klinika létesült, mert Debrecenben és Pécsett már a II* világháború előtt létrehozták a fogászati klinikákat. Ennek a késésnek ellenére a fejlődés viszonylag gyors volt. A fejlődés mutatója az a tény, amely szerint a fogorvosképzés decentralizálására a vidéki orvostudományi egyetemek közül először a Szegedi Orvostudományi Egyetemen került sor. A fogorvosképzés előmozdítása érdekében 1963-ban az Egészségügyi Minisztérium I. és II.sz. Fog- és Szájbeteg Klinikát létesített. Később - Hattyasy professzor^nyugdíjba vonulása után 1973-ban - a két klinikát Fogászati és Szájsebészeti Klinika névvel Összevonta. A fogorvosképzés megindulásáig a klinika feladata az általános orvostanhallgatók oktatása volt, ezért a speciális fogászati profilosztályok kialakulása csak 1963-ban indult meg. A fogorvosképzés megindításának időpontja I960, és nem 1962, ahogy azt nagyon sokan gondolják. Az első fogorvostanhallgatókat ugyanis az általános orvostudományi karra 1960-ban vették fel, ée ezeket 1965-ben avatták fogorvos doktorokká. Az 1962-es téves dátum abból adódik, hogy ebben az időpontban léptek b§ a Fog- és Szájbeteg Klinikák a speciális képzésbe. Bár az első hallgatókat 1960-ban az egyetemre felvették, képzésre alkalmas helyiség, és ez utóbbira vonatkozó döntés hiányában 1961-ben a fogorvosi szakra hallgatókat nem vettek fel. Nehéz magyarázatot találni arra vonatkozóan, hogy egy országos jelentőségű kérdésben miért kellett - szinte kizárólagosan - a helyi hatóságoknak /rektor, városi pártbizottság és tanács/ a megoldást keresniük, és miért kapcsolódtak ezekbe a tárgyalásokba csupánvégső stádiumban a felsőbb hatóságok; ez a kérdés annál is inkább indokolt, mert - már előzetesen is, de a mezőgazdasági dolgozóknak a biztosításba való bevonása miatt - a hatvanas évek elején is^nyilvánvaló volt, hogy a fogorvosok létszáma a lakosság ellátásához nem elegendő; ezért került sor a fogteohnikusok vizsgáztatására. A helyiség hiánya miatt a folyamatos fogorvosképzésből egy év kimaradt. 1962-ben született döntés arról, hogy a fogorvosképzés céljaira a város átadja az ún. egyik "Demke" házat. Ennek megtörténte után lehetett hozzákezdeni a két épület - a volt Szanatórium" és a "Demke épület" — rek©n»trukció-
