Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1967-1968, Szeged

1967. november 21., II. rendes ülés

15-Petri tanár megjegyzi, hogy az e^yes szakterületeknek különös etikája van; a speciális etika kérdéseit a szaktárgy területén is előadják és a hallgató speciális ismereteket kap s ezzel is feltétlenül tehermentesitést kap Szilárd adjunktus saját kollégiumában*

Székely tanszékvezető docens bejelenti, hogy a Marxista-leninista tanszék minden oktatás- szervezési munkát elvégezte, csupán az előadások megtartása lenne Szilárd dr.feladata.

A Ear dr#Szilárd János adjunktus megbízását az Etikai kollégium meg-! tartásával határozatilag kimondja.

Láng tanár a hozzászólók összefoglalásaképen elmondja úgy érzi, a Rendtartás szelleme azt kivánja tulajdonképpen, hogy beteg és beteg között különbséget, nem szabad tenni és az orvosi hivatáshoz méltó magatartást kell tanúsítani, ügy érzi, hogy az etikáról állandóan kell beszélni, mert ez állandó, folyamatos valami. Tulajdonképen mindenki tudja mik a problémák, mik a feladatok. Igen fontosnak tartja a fiatalokkal való foglalkozást e tekintetben*

Végül az esetleges bejelentéseket kéri, hogy közvetlenül hozzá juttassák el.

Dékán a kérdés lezárása során köszönetét fejezi ki Láng profeszszornak összefoglaló referátumáért és úgy érzi, hogy az elnöklete alatt működő Bizottság, valamint a belső bizottságok működése a jö- vőben az etikai helyzet javításának érdekeit fogja szolgálni*

5./Nevelési Bizottság tájékoztatója folyó tanévi programjáról.

Szekeres tanár, a folyó tanévre ujja alakított Nevelési Bizottság elnöke az alábbiakban tájékoztatja a Kart a Bizottság munkatervéről:

A kommunista szakemberképzés felelősségteljes munkát ró a felsőoktatási intézményekre, oktatókra. E munka nem szorítkozhat kizárólag szakmai ismeretek átadására. A szocialista társadalom építése paranrsolóan veti fel annak szükségességét, hogy oktatóink képesek legyenek a rájuk bízott hallgatókat szocialista szellemtől áthatott személyiséggé formálni, áldozatokra képes, segítő szándékú és őszinte jó közösségi emberré nevelni, akik szakmai tudással és szilárd világnézettel felvértezve veszik fel a küzdelmet az önzés,, a felelőtlenség és az embertelen magatartás megnyilvánulásaival szemben. Oktatóink többsége tisztában is van felelősségével, azonban sajnálatos módon nem áll rendelkezésükre oly egységes tudományos alapon nyugvó program, amely rendszerezné az egyetemi hallgatók nevelésével kapcsolatos feladatokat és módszertani ismereteket*

t