Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1967-1968, Szeged

1967. november 21., II. rendes ülés

Köszönetemet fejezem ki egyetemünk állami, párt és szakszervezeti vezetőségének az Orvosetikai Bizottság nevében a megbizatásért és kérem további szives együttműködés biztosítását.

Úgy szeretném érezni, bogy nemcsak a vezetőség, de egyetemünk 'minden dolgozója valahogyan tagja lenne az Etikai Bizottságnak.

Baksadr.párttitkár tájékoztatja a Kart, hogy a Párt Végrehajtó i bizottsága a közelmúltban megtárgyalta az egyetemi etikai helyzetét. Nem minden szempontból, inkább csak nagy általánosságban mér- jí ték fel a helyzetet és az alábbi határozati javaslatot hozták:

" Az Orvosi Rendtartás az orvosetikai bizottságok tevékenységének irányitását és ellenőrzését a szakszervezet hatáskörébe utalni • Ennek megfelelően ségitse és támogassa az orvosetikai bizottságok állandó nevelő és ellenőrző munkáját ugyf hogy a jövőben az orvosok etikai magatartásával kapcsolatban meg kevesebb kifogás essék és szükség esetén az orvosoknak erkölcsi védelmet is nyújtson.

E munkát a legszélesebbkörü nyilvánosság előtt végezze és eredményeit időről időre foglalja össze. Javasoljuk az etikai kérdésekre vonatkozó felvilágosító munka kiterjesztését az ápolásra jelent* kezok körében is. A betegnek tudnia kell, hogy a orvosi ellátásért ágyért és gyógyszerért külön díjazást orvosaink nem kérnek".

A határozathoz még annyit fűz, hogy az Etikai Bizottság két személlyel bővült, éspedig dr.Szilárd János adjunktus es dr.Kalocsai Dezsőné tanársegéddel.

Julesz tanár túlzottnak véli egy ugyanazon ügyben, nevezetesen az etikai helyzet felmérésével annyi fórum, bizottság foglalkozzék. Megkapta a dékán átiratát, hogy alakitsa meg a klinikán a belső bizottságot. Az átiratban olyan megjegyzés is szerepel, hogy ez a Bizottság nem érinti a Komplex Bizottság munkáját. Ugyanakkor a Párt is végzett e tekintetben vizsgálatokat. Minthogy a rendelkezéseket végre kell hajtsa, megalakította a belső bizottságot, azonban úgy érzi, hogy ez ellen szót kell emelni, mert igen sok olyan feladat van, amit meg kell oldani. A vizsgálatokkal kapcsolatban azután mindig feladják a kérdést: mi a konzekvenciája annakj ha valaki nem etikusan viselkedik?

Ismetelten hangsúlyozza: nem tud egyetérteni a rengeteg bizottság munkájával, ami ugyanazt méri fel*

Petri tanár hivatkozik arra, hogy miután a Kar magát úgy tekinti, mint tudományos testületet, világosan mondjuk ki mit nevezünk mi orvosi etikának. Ha "borravalódra gondolunk, akkor mondjuk ki ezt is és ne takarjuk el. Ha vitatjuk a dolgokat, akkor állást kell foglalni. Az Orvosi Rendtartás csak elvileg foglalt állást, gyakorlatilag nem, ha tehát mi jobbat akarunk, akkor konkrétan kell határozni, milyen gyakorlatot kövessünk; az eszmei világosság érdekében ki kell mondani, hogy mit akarunk elérni.

Pazekas tanár ellent mond annak a véleménynek, hogy ne működjék a tanszéken belül egy bizottság egyrészt, mert nem várható, hogy az etikai bizottság miiiden tanszéket végig látogasson, erre nincs ideje, másrészt az jjl&áfezeti tagok nem minden dolgot mondanak el egymásról kivülállóknak, mint azt maguk között megteszik, mert egymás között inkább megnyilatkoznak.