Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1965-1966, Szeged
1965. december 17., III. rendes ülés
- 9 -ben önreklámozáshoz vezethet. A tudományos etika Szempontjából jogosan vetődhet fel az egye tem által szervezett tudományos ülések látogatottságának kérdése. A tapasztalat azt mutatja, hogy az egyetem ilyen irányú rendezvényein a professzori kar lényegesen nagyobb számban vesz részt, mint azok, akiknek e rendezvények látogatása legszükségesebb és legkamatozóbb lenne. Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy legyet érnünk ön az etikai helyzet mind a betegellátásban, mind a tudományos életben - e jelentésben emlitett kisebb hibáitól eltekintve - jónak mondható és a további javitás lehetőségei is biztosítva vannak#’* Bogáts dr# hozzászólásában elmondja, hogy az egyetemi Pártbizottság atanszékek etikai helyzetét folyamatosan vizsgálat alá vette és tájékozódott a kérdésben. Egyet ért a jelentéssel, amikor azt mondja, hogy az etikai helyzet nem mondható rossznak és bizonyos javulás ezen a téren évről-évre tapasztalható- Érdekelt dolgozóink 90-99 %-ban mindenben megfelelnek az Orvosi Rendtartásban előirt követelményeknek. Azonban nem szabad elfeledkeznünk a meglévő 1-2 %-ról; amely a rendelet adta különböző kiskapukat nagyon is kihasználja. A Pártbizottsághoz ezzel kapcsolatban érkeznek megjegyzések, bejelentések, amelyeket nem tartottak célszerűnek az Etikai Bizottsághoz áttenni, mert amikor konkrétumokra került volna sor, a bejelentők nem vállalták a nagy nyilvánosságot. Tények vannak, de személytelenül kivánták volna az érdekeltek tárgyaltatni. Az egyes tanszékek bizonyosan tudják, hogy kikről van szó és kiket kellene a jövőben korlátozni. Az a tapasztalat, hogy az utóbbi időben az Egyetemi Tanács határozatát nem mindenütt tartják be, gondol itt elsősorban a szívességi vizsgálatok nyilvántartására. Talán ha szorosabban meg lehetne fogni, nagymértékben csökkenhetne a gyógyszer-felhasználásunk is. A továbbiakban néhány szóval megemlíti a szülészeti klinikán a közelmúltban előfordult elég súlyos etikai vétséget. Mindezek ellenére nem tartják rossznak az egyetem etikai helyzetét és hangsúlyozza, jobb a helyzet, mint az előző években volt, azonban az elmondott jelenségekre felhivja a figyelmet és kéri az érdekelt tanszékvezetőket, hogy ezeket a személyeket próbálják korlátozni úgy, hogy a jövőben se kelljen a szülészeti klinikán emlitett esethez hasonló ügyeket az egyetemnek tárgyalnia. Julesz tanár elmondja, hogy részben mint volt Etikai Bizottsági ein ökot, de mint klinikust is régóta foglalkoztatja ez a kérdés, s erről a hallgatóknak is szokott beszélni. Tulajdonképen a kérdés négy részre oszlik; az orvos magatartása önmagával-, betegével-, orvostársaival és a társadalommal szemben. Véleménye szerint az etikai kérdés messze nem a pénz kérdés, messzebbre kell nézni és nem lehet oda szorítkozni, hogy az orvos féljen a Rendtartástól. Már a Rendtartás megjelenése előtt elkezdte az anyagias
