Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. december 8., III. rendes ülés
- 4 -nálható laboratóriumi gyakorlati tu'dással nem rendelkeznek, a őrt diákköri munkájukat mindjárt valamelyik klinikán kívánják kezdeni. Ennpk az elkerülésére Bizottságunk ismételten nyomatókosán ajánlja, hogy a Kar hozzon határozatot arról, hogy klinikai diákkörbe csak legalábbkét éves clméleti intézeti tagság úján nyerhet a hallgató felvétöIT* Ilyen határozat ós az erre álapózótü gyakorlat nőikül a klinikai diákköri munka színvonalának emelése a klinikai asszisztencia indokolatlan túlterhelése nélkül nem valósítható meg. Az egészségügyi intézmények ugyanakkor a jól kiképzett, tudományos munkára is alkalmas káderek egyre nagyobb számát igényli az egyetemektől. A tudományos diákköri oktatás programjáról mondottakat általánosítva tehát azt a következtetést szűrhetjük le, hogy a;program • tervszerűen, elvi korvonalait tekintve egységesen alakítandó. Abból kell kiindulni, hogy az elméleti és klinikai diákkörök tartalma nem azonos, emellett azonban az egyik szervesen kapcsolódik a másikhoz. A jelenlegi fejlődési fokon túljutni csak akkor tudunk, ha a két tipusu diákkör szétválasztását és egységét nem tévesztjük szem elől, és a helyes program megvalósításának minimális feltételeit biztosítjuk. Az egyik ilyen feltételre előbbi határozati javaslatunkban már rámutattunk. A másik lényeges feltételt az oktatók személyes érdekeltségének fokozásában látjuk. ITem tagadható ugyanis, hogy a diákköri hévélőmunka felelősségteljes pedagógust, személyre szabott nevelési módszereket igényel. Ennek a munkának az eddiginél fokozottabb megbecsülést kell szerezni. Javasoljuk, hogy az oktatói prémiumok odaítélésénél a t an s z ékv e z et ők és a premizárási b i z ott s ág a ülákYorí nev előmunkáb~T:ülón o s ha a gsui ly al v egyek ä 0 °v oh en sz ámítást a. E két lényeges feltételen túlmenően .eredményesen segitené a tudományos diákköri hallgatók ismereti gazdagodását, ha minél na-^ gyobb sz ámu, rés zben mods z ért an i kérdó s eket is t árgyaíó:speciálkollégium között választhatnának érdeklődésüknek megfelelcen• Amennyiben kellő szánu? az alapvető szakágak keretében működő spociáikollégium biztosítható lenne, a TDK Tanács előírhatná, hogy szabad választás a- 1 apján * __ de a z elpékét 6 vb e a minden diákköri tag kötelezően félév en-~* kent effi spccxálTtb 11 e^rumoverp;on fel és látogasson eredményesen. Ezzel‘a Ide^olelássál clkcrülhctmink cgy uniformizált ’»kurzus^"kótsógkivüli árnyoldalait, ugyanakkor biztosíthatnánk az egyetlen intézet adta methodikai horizont lényeges kitágulását, az alapvető kutatási módszereknek és irányzatoknak legalább is áttekintő megismerését. Az claoadottakból következik, hogy álláspontunk az elméleti intézeti diákkörökkel kapcsolatban az, hogy ezekben szóles alapon, hagyszbxíu hal 1 gató bevőnásával, a kés6b bi klinikai diákkor igényei- " * aek messzcmoncT sz^lielott^artasdval kell sTKepzés programját ucgsz'ábni» Árra" keli törekedni, hogy az" aiápvet6 térmeszet'tucLonaayos' kópzettsé g komoly elmélyítésével, a tudományos kutatás eleui módszertanának és logikájának gyakorlatban történő tanításával olyan általánosan használ ható experimentális készséget fejlesszünk ki, melynek segítségével áTeendő“orvos neu csak orvosi tudását" alapozza meg szilárdan, haneu konkrét kutatási feladatokat meglátni, valamint a megoldáshoz vezető utakat legalább elméletileg megjelölni is képes lesz.
