Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. december 8., III. rendes ülés
- 15 -hatáskörébe átkerült orvostudományi egyetemek problémáit kevésbé reprezentálja ez a beszámoló. A külföldi ösztöndíjak odaítélésénél azt kell elsősorban szemelőtt tartani, hogy nem mindegy, hogy ki megy és az sem, hogy hova. Annak, aki kimegy feltétlenül kell éreznie, hogy kapott valamit; ha csak az anyagiakat nézzük: a magas külföldi ösztöndíj, itthon a fizetés, amely az állam részéről áldozat. Vigyázni kell arra is, hogy aki kiment, ne felejtse el, honnan ment és hova tér vissza. A külföldi eredetű ösztöndíj kérdése személyi bizalmon alapul, sokat jelent, de azért nem kell kizárólag személyes szÍvességnek tekinteni, mert akik kijutnak, ott komoly munkát végeznek nyilvánvalóan annak az intézménynek is ahova kerültek. A fiatalok visszatérése után klinikáján látja, hogy rendkivül eredményesek ezek a tanulmányutak, sokat tanulnak" és ebből itthon mások is sokat profitálnak. Ízt kizárólag viszonossági alapon nem lehet megcsinálni. A különböző egyezményekben meg van határozva, hány ember mehet ki a lehetőségek szerint. Ha ezenfelül is van rá alkalom és azt akarjuk, hogy a fiatalok is lássanak világot, ki kellene engedni őket. Természetesen meg kell nézni, hogy ki megy ki és a tanszékvezetőnek kell gondoskodni arról, hogy az a személy ne csak szakmailag, hanem politikailag is morálisan megfeleljen a követelményeknek. Ami a reform kérdését illeti, véleménye szerint talán még a középiskolai reform sem vá^i^pss az orvosképzési reformra meg még annyira sem lehet azt mondani, hogy stabil. Nem mondunk teljesen igazat akkor, amikor azt mondjuk, hogy az orvosképzési idő 6 év, mivel diploma után még két évet töltenek irányított munkahelyen, amely ha megfelelő, akkor sokat tanulhatnak, de ha nem megfelelő, akkor nem sokat ad. A. túl gyors szakorvosképzést sem tartja helyesnek. Ahhoz, hogy valaki ténylegesen jó szakorvossá váljék 8-10 évre van szükség. Nem volna szabad az egyetemeknek lemondani arról, hogy tapintatosan felhívják a figyelmet arra, miszerint az orvosképzés reformja még nem befejezett dolog és a körülményekadta változtatások előtt nyitva kellene tartani az ajtót. Tótli rektor tájékoztatja a Kar tagjait a szóbanforgó referátum éltékeiése céljából az Eü. Minisztériumban összehívott rektori értekezleten elhangzottakról. A megbeszélés során itt is kialakult egy olyan nézet, hogy a reform nem mondható stabilnak, sok tekintetben változtatásra szorul. Azonban a reform kereteiről nem időszerű vitatkozni; a tartalmi kérdések kidolgozására kell helyezni a hangsult. Sajnos, hogy a programok szeptemberre nem készültek el, a minisztérium a jövő év első negyedére ígéri valamennyi program kiadását. Tájékoztatja a Kart arról is, hogy a szakképesitéssel kapcsolatosan a közeljövőben ismét érkezik az egyetemhez megkeresés. Hangsúlyozza: nagyon fontosnak tartja a minisztérium a gyakorlati oktatás jobb megszervezésére vonatkozó törekvést, fontos munka továbbá az oktató-nevelő tevékenységgel való foglalkozás. Saját kereteinken belül is előfordul, hogy csak a tu-