Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. december 8., III. rendes ülés
/ 6 a helyzetet, hogy az első félév végén van kötelező kollokvium és azután egészen a belgyógyászati államvizsgáig semmiféle kötelező számonkérés. Lehetetlennek tartja, hogy egy hat féléves tárgyból ne legyen kötelező kollokvium. Úgy véli, hogy ezt feltétlenül jelezni kell a minisztériumnak, mert ez semmiféleképpen nem lehet helyes. Láng tanár előadja, hogy a ÍÜ.évben nincs kötelezően előirt kollokvium az általános sebészetből, az. évfolyam bizonyos része önként jelentkezik beszámolóra. Véleménye szerint, ahol nincs vizsgakötelezettség, valami módot kell adni a hallgatónak, hogy produkáljon. 4 Kiszely tanár úgy véli, helyes lenne körülhatárolni, mit értünk demonstráció- és mit beszámoló alatt. A demonstráció előre betervezett, dátumszerinti beszámoló-, a beszámoló előre meg nem határozott időben történő folyamatos ellenőrzése annak, hogy a hallgató foglalkozik-e a tárggyal, vagy sem. Egyébként a maga részéről is leszögezi, hogy valamilyen ellenőrzésre szükség van. Petri tanár szerint vannak bizonyos oktatási kérdések, amelyeket elvileg nem tisztáztunk. Nem szabad szemelől tévesztenünk, hogy az egyetemnek az a feladata, hogy általános gyakorló orvosokat képezzen. Végleg számot kell vetnünk azzal, hogy ez bizonyos vonatkozásokban "iskolás" dolgot jelent annál is inkább, mivel nekünk bizonyos standardot el is kell érnünk. Van ugyanis teljes joggal terv arra vonatkozóan, hogy évenként mennyi orvost kell produkálni. Az egyetemnek legfőbb törekvése kell legyen, hogy mindent egybevetve és a lehetőségeket a legjobban kihasználva, jó orvosokat adjunk ki. Úgy véli, talán mégsem szabadna elzárkózni attól, hogy bizonyos "iskolás" módszereket is alkalmazzunk, viszont lehetőséget kell találni arra is, hogy a jobb hallgatók többet kaphassanak. Erre főként a Tudományos Diákkorok keretében meg is van a lehetőség. A gyakorlati oktatásban kétségkívül van lehetőség arra, hogy közvetlen kapcsolat alakuljon ki a hallgató és az oktató között, viszont - véleménye szerint - a gyakorlatok technikája nem kielégítő, mert a ciklikus oktatásban tervezett ^ hét erre kevésnek Ígérkezik. Ob ál tanár megjegyzi, ha terv van, miért csak a hallgató számára nem lehet tervet készíteni. A beszámoltatás tulajdonképen kizárólag a hallgatóság érdekében történik, hiszen a tanszékek szá mára tulajdonképen igen nagy megterhelést jelent. Természetesen * a hallgatóság nagyrészének nem szükséges, hogy ilyen terveket szabjunk, viszont egy bizonyos hányadának elengedhetetlen a felkészültség érdekében a be® ámoltatás előirása megfelelő időben.
