Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged
1964. október 27., II. rendes ülés,
r«rrym 'ä«wp. igen Tisztelt Dókán Ur! .. Zoltán őrs Tamásnak ”EXPEBÍiklMTÁLÍSAN ELŐIDÉZETT AGYÍ LYMPHOEDEMA NÉHÁNY KÖVETKEZMÉNYE’ cinen benyújtott doktori értekezés óról véleményemet az alábbiakban adón meg: Az értekezés 116 gépelt oldal terjedelmű. Ebből 69 oldal a kísérletekkel, azok módszerével, a kísérleti eredményekkel és a diszkusszióval foglalkozik, 56 oldal esik a bevezetésre, irodalmi áttekintésre. 2 oldal az összefoglalásra és 8 az irodalmi idézetekre esik. A dolgozat arányai tehát megfelelők. A munka dokumentáltsága jó, A csatolt 43 ábra részben makroszkópos fénykép, részben grafikon, nagy részben pedig mikrofotó. Ez utóbbiak egy része technikailag nem kifogástalan. Az irodalmi adatok idézése általában pontos, adaequat és nem túlságosan terjengős, viszont a leglényegesebb könyvek, közlemények megtalálhatók. Talán egy lényeges irodalmi adat hiányolható, nevezetesen a Ciba alapítvány 1958-ban tartott symposionjának kiadványa: The Cerebrospinal Fluid, amely a disszertáció témájára vonatkozóan nehány fontos fejezetet tartalmaz, elsősorban \7oolam és Millen előadását, A disszertáció stilusa világos, magyaros; okfejtése, felépítése logikus. Kár hogy a gépelés során bekerült számos hiba bennmaradt. így bosszantó szóelválasztások /pl. 21. oldalon ilyen elválasztás: nec-hanismus/,•helyesírási hibák /pl. 36. old.: M•• szerepet kell, hogy játszón”.../ nem ritkák. Az értekezés témája érdekes és gyakorlatilag igen fontos. A jelölt a felvetett kérdések megoldásához sokoldalúan, kitűnő kísérletező készséggel fog hozzá, következtetései levonásában mértéktartó és reális. Különösen hangsúlyozható, hogy kémikus létére a physiologiai experimentálás módszereiben is kitünően járatos és eredményei nagy részét ezek alapján nyerte. Munkája során számos uj eredményt produkált, amelyek orvosi, illetve pathológiai vonatkozásban sem jelentéktelenek. ilyen megállapításai pl, hogy az agyi nyirokpangást követően kifejezett EEG változások jelentkeznek,'hogy a Barbiturátérzékenység fokozódik épugy, mint a görcskészség. Therapiás jelentőségű az a megfigyelése, hogy a központi idegrendszer lymphoödémájának néhány következménye ethanollal kivédhető. A dolgozatban kategorikusan az áll, hogy a szerzőnek sikerült először intraduralisan nyirokereket kimutatni. Bár a közvetlen irodalmi adatokhoz nem sikerült hozzájutnom, közvetve idéznem kell J.W.^Millca és D.H.M. Toollam: ”Thc Anatomy of the Cerebrospinal Fleuid” c. könyvének /Oxford Univ. Press 1962./ 134. oldaláról: ’’Be this as it may, the cranial and the spinal dura mater and the peridural fat are undoubtedly drained by an important system of lymphatics /Brierley and Field, 1948; Toollan and Millen 1958/.’* Másik megjegyzésem a 37* old, 18. sorában kezdődő megállapításra vonatkozik, amely szerint a lymphangiologus ugyanúgy dolgozik, mint az endokrinologus, t.i. az utóbbi•megvizsgálja a kérdéses mirigy kiirtása után létrejövő változásokat. Eddig az összehasonlítás
