Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1964-1965, Szeged

1965. június 15., VII. rendes ülés

- 5 -szakára# A munka felveti •» vas szerepének napjainkban igen aktuális problémáját is# A megbeszélésben idézett irodalmi adatok a szerzők irodalmi tájékozottságáról tanúskodnak#

Javaslom a pályamunka másfél egységgel való jutalmazását.

4./ REGENERATÍV STÍMULUS ALKALMAZÁSÁNAK HATÁSA A HEPATOCARCÍNOGENESÍSRE # íl.rész.

írták 2 Korom írma és Korpássy Zsuzsa V.éves oh#-k.

30 félives gépelt oldal terjedelmű munka 21 irodalmi adattal és 13 mikrof elvét ellel.

Kétrészes munka második része, melyben a szerzők korszerű, histochemiai módszerek segitségével azt vizsgálták, hogy hepatocarcinogén anyag /vajsárga, DAB/, illetve vajsárga és partialisan hepatektonizált patkányok serúnának /HPS/ együttes adása esetén a károsodott májszövetben hogyan alakul az oxydativ fermentek /succindchydrogenase és cytochromoxydase/ aktivitása, továbbá, hogyan változik a májsejtek ribonukleinsav- és proteintártalma. Megállapítják, hogy DAB adása már rövid idő /2 hét/ alatt a mdjlcbenykák centrális részén az•oxydativ enzymek aktivitásának jelentős csökkenését ; eredményezi. A csökkenés a későbbi időpontokban még fokozódik. Az aktivitáskiesés mértéke a DAB-val és HPS-el is kezelt állatokban minden időpontban nagyobb mértékű, mint a csak vajsárgával etetett csoportokban. A nagyfokú károsodást mutató acinoccntrális területeken a májsejtek histochemiailag kimutatható ribonukleinsavat nem, vagy alig tartalmaznak. A sejtekben a ribonukleinsavveszteség a vajsárgaetetés mellett sorunkezelés. ben is részesített állatokban kisebb mértékű. Szerzők a ribonukleinsavtart alomban történő véd. to zások ismertetése során leírják a hepatocarciaogenesis során megjelenő, s arra jellemző un. hyper basophil sejteket, melyek HPS-kezel és alkalmazása esetén nagyobb számban jelennek meg. Az eddigiekkel ellentmondásban van az az eredmény, mely szerint a csökkent fermentaktivitású, ribonukleinsavat legfeljebb alig tartalmazó sejtekben histochemiailag jelentős mennyiségű fehérje mutatható ki.

A gondos kiállítású, számos eredményt tartalmazó, világos stílusban megirt munka utolsó részében a szerzők megfelelően nagyszámú irodalmi adat alapján tárgyalják észleléseiket. A részletes megbeszélés során kitérnek azokra a histochemiai különbségekre, melyeket a vaj sárgával etetett, ill. DAB-val és HPS-el egyidejűleg kezelt csoportok között kimutattak, messzemenő következtetéseket azonban - nagyon helyesen - nem vannak le. A munkát egy hosszabb kísérletsorozat kezdetének kell tekinteni, melynek feladata a praecane erosus májelválto zások vizsgálata volt.

Javaslom a múnka másfél' egységgel történő jutalmazását.