Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1962-1963, Szeged
1963. június 25., X. rendes ülés
- íy -/ , Bejelentések, indítványok. 1./ G-ellért tanár az alábbi bejelentést teszi: "F.évi április hó 16-án a Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karának Dékánjától olyan értelmű átiratot kaptam, miszerint tegyek személyi javaslatot arra vonatkozóan, hogy kik volnának a vezetésem alatt álló intézet tanszemélyzete közül azok, akiket érdemesnek tartok docensi állás elnyerésé re. Az Anatómiai Intézetben két adjunktus /dr.Kozma Márta és dr.Csillik Bertalan/, a Szövettani Intézetben pedig egy adjunktus /dr.Sá,vay Uyula/ személyére tettem előterjesztést, minthogy hosszú "intézéti munkásságuk, oktatói tevékenységük és tudományos működésűk alapján mindhárman alkalmasak a docensi állás betöltésére* Fenti előterjesztésem megtételére a személyi rátermettségen kivül az a javaslat is inditott, amit f.évi január hó 19-én Egyetemünk Rektorának felszólítására a távlati fejlesztési terv elkészítéséhez az alábbiak szerint tettem meg: Szaktárgyaink fejlesztése szempontjából kívánatosnak tartanám egy direktpr-professzor vezetése alatt az intézeten belül p osztály létesítését. Ezek: 1. / Rendszeres anatómiai 2. / tájanatómiai 3*/ szövettani 4-./ fejlődéstani és 3*/ histochemiai osztály élükön egyelőre egy-egy docens, később esetleg tanszéknélküli professzorral . Ezt a megoldást némi módosítással próbaként végre is hajtottuk, mégpedig úgy, hogy a fejlődéstani és histochemiai osztályt egybevonva négy részre tagoltuk az intézetet, s mindenik osztály élén irányirtásom és ellenőrzésem mellett, egy-egy idősebb asszisztens áll. A tájanatómiai részleg vezetője a jelenlegi docens, a többié egy'''egy adjunktus. • flíinthogy a jövő fejlődés érdekében ezen összehangolt, de mégis külön-külön egységet alkotó részlegek további kiépítése /területileg is/ szükséges, kívánatosnak tartanám, hogy mindegyik osztály élén egy-egy docens álljon. Ezek szerint az egységes bonctani és szövette jlődéstani^intézetnek összesen 4- docensi állásra van szüksége, melynek személyi feltételei biztosítva vannak. Így nagy örömömre szolgált az az értesítés, mely szerint az Egészségügyi Minisztérium illetékesei hozzájárultak a Bonctani és a Szövet fejlődéstani intézetben egy-egy adjunktusi állásnak docensi állásra történő átminősítéséhez. Ugyanakkor az intézet érdekelt tagjainak elkeseredésére is okot adott, mivel a három érdemes adjunlrtus közül egynek le kell maradnia. Ettől való aggodalmában és elkeseredésében dr.Kozma Márta adjunktus, biztatásom ellenére, úgy döntött, hogy nem pályázik, inkább vállalja az önkéntes lemaradást, holott szolgálati ideje, oktatói tevékenysége, valamint tudományos munkássága alapján éppen annyira érdemes a docensi állásra, mint két férfi kollegája.