Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1962. június 26., IX. rendes ülés
- 16 / általában jó felkészültségről tettek tanúságot, s az elsajátított anyag mindenben kielégítette azt, amit egy jól képzett orvostól a fertőzőbetegségek kóroktanát és kortanát illetően elvárhatunk. Sajnos az utóbbi években, kevés kivételes képességű jelölttől eltekintve, mind kedvezőtlenebb képet nyertem a vizsgára való felkészültségről. Ez a kedvezőtlen változás nagyjában összeesik a kórélettannak önálló tárgykénti tanításának időpontjával. Véleményem szerint ugyanis ettől kezdve a 111. évfolyamot végzőkkel szemben olyan nagymértékű követelményeket támasztunk a vizsgák során, amelynek átlagos képességű hallgató nem, vagy alig tud eleget tenni, s ennek következményeként igényeimet le kellett szállítanom, mert nem óhajtottam tömeges buktatásokkal vagy rémüle^keltéssel a vizsgára készülőkből a lehetetlent kifacsarni. Nem vitatható, hogy a ííí. év vizsgatárgyai: a kórbonctan, kórélettan, mikrobiológia magukban foglalják a klinikai tárgyak oktatásához szükséges alapokat s ennek egy éven belüli elsajátítása, ha a tematikája nem ésszerű, kielégítően nem történhet. Sokszor halljuk: inkább keveset, de alaposan. Ezzel egyetértek és úgy hiszem ezért tennünk, kell valamit, mert a jelenlegi helyzetet orvosképzésünk szempontjából magam nem tartom kedvezőnek. Á tanreformmal kapcsolatos előkészítő értekezletek és kari ülések figyelemmel voltak erre a nehézségre, s a. ííí.évesek vizsgáinak túlterheltségének* csökkentésére, a Kórélettannak vagy a Kórbonctannak későbbi időpontra való helyezését javasolták. Ezzel az igen tetszetős megoldással itt nem foglalkozom. Nem tudom a többi egyetemek részéről is ilyen nézet alakult-e ki, s nem látható még ma az, hogy a vizsgarendnek ilyen módosítására számithatunk-e? Éppen azért szükségesnek láttam a kérdés újbóli felvetését s kérem azt, hogy a tanreform folyamatban lételétől függetlenül ismét foglalkozzunk ezzel. A két alaptárgy, a mikro biológia és kórbonctan oktatásának elősegítése céljából kérem a Kart? hogy az ügyet tekintse ismét aktuálisnak és próbáljon kielégítő megoldást találni. Nem szakmai elfogultság vezetett, amikor a fentiek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a kórélettan területén mutatkozik az a feszitő erő, melynek eredője a ííí. évfolyam vizsganehézsége. Úgy hiszem a kórélettan tananyaga lényegesen csökkenhető volna, anélkül, hogy orvosképzésünk egészében különösebb ki rosodást szenvedne. A kórélettan mai tématiká jában u.i. olyan ji lentos mennyiségű klinikai anyag jut a ííí.évfolyam disciplinájába, mely ismétlésként a belgyógyászat oktatásakor teljes egészében újra előkerül, sőt majd arra fognak épülni a betegágynál tanítottak. Nem hinném, hogy ezek nélkül adnák elő anyagukat a klinikusok, mert hiszen a pathologia mellőzésével a belgyógyászat oktatása számomra nehezen képzelhető el. Kétségtelenül előnyös az, ha a hallgató már a klinikai tárgyakba való elmélyülése előtt tisztába jöhet a klinikai pathologiával, mert annak ismétlése mélyebb gyökereket eredményez az isme rettárházába. Ez az előny azonban nem mehet egyéb ismeretek meg szerzésének kárára, olyanoknak, amelyekkel később már ritkábban találkozik a tanuló. Még kevésbé történhet ez akkor, ha egyes
