Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1960-1961, Szeged

1960. október 18., II. ünnepélyes rendkívüli ülés

Vilmon Gyula miniszterhelyettes az alábbiakban válaszol/Rektor üdvözlő szavaira:

"Elsősorban hálásan köszönöm a Rektor ELvtárs üdvözlő szavait, bár nyilvánvaló, hogy azoknak a követelményeknek, amelyeket a Rektor Elvtárs itt felsorolt, eleget tenni nem fogok tudni; nem fogok tudni azért, mert én érzem a jelentőségét és a súlyát annak a szakágnak, amelyet képviselni volnék hivatott* E tekintetben talán némileg azt a nagyon jóleső és nagyon megtisztelő bizalmat, amelyet a Kar részéről eddig élvezhettem, talán úgy tudom a legjobban meghálálni, ha igyekszem annak a három évtizednek a tapasztalataival, helyesebben a tapasztalatok indoklásával ennek a szakágnak elfogadtatását lehetővé tenni* Nagyon jól tudom, hogy a szervezés, mint olyan általábanvéve nem nagy megbecsülésnek és nem nagy elfogadtatásnak Örvend és tudatában vagyok annak, hogy ennek a feladatnak megfelelni csupán a magam tapasztalati és talán nagyon csekély elméleti tudásával, ilyen értelemben én megfelelni talán nem tudnék, ha nem érezném, nem kérném és nem várnám azt a segítséget, amelyet a tanári Kar minden egyes tagja személyében kell, hogy adjon* A magam részéről mit is mondhat az ember ilyenkor, amikor egy uj kötelességet vállal, mint azt, hogy teljes sziwel, őszinte, a szakma iránti megbecsülő tisztelettel és szeretettél igyekszik az ember mindent megtenni, hogy ezt minél jobban és valóban a hallgatóság ilyen irányban való nevelésének előmozdítása érdekében tegye* íh tudom nagyon jól, hogy az egészségügyi szervezés - amint a Rektor Elvtárs nagyon helyesen mutatott rá arra? hogy ez bizony nem egysiku terület, hanem meglehetősen soksíku és igen boldog volnék, ha csak egy kis szolgálatot is tehetnék, hogy valóban az ifjúsággal megértethesse az ember, hogy ennek a szakágnak a létjogosultsága feltétlenül fennáll és hogy ennek a birtoklása nélkül orvos, függetlenül attól, hogy a közigazgatásban müködik-e vagy sem, a szocialista társadalomban méltóan nem dolgozhat és a hivatásának nem tehet eleget* Én nagyon szépen köszönöm mégegyszer, amit a Rektor elvtárs tulértékelően mondott - és ezt nem frázisképen mondom, hogy túlértékelően - teljesen átérezve és bizodyos mértékben megindulva és meghatva attól az előlegzett bizalomtól, ami kifejezésre jutott, tessék talán azt elfogadni tőlem, hogy ón tudva azt, hogy erre nem szolgáltam rá, talán törekszem arra, hogyha csak részben is, de valóra váltsam azt a reményt és azt a bizakodást, amelyet a szakma^ itt való elmélyítése tekintetében tőlem méltán elvárnak."

A megjelentek melegen ünnepük dr.Yilmon Gyula miniszterhelyettest.