Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1958. június 24., Összevont kari ülés

- 13- -' hetnek boncolásokat, s igy nem gyűjthetnek olyan tapasztalatokat és ismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek leendő kűrboncnok-főorvosi működésükhöz,

^./ Súlyos veszteség éri az intézetet kutatási szempontból is. Közismert ugyanis, hogy a halálozási sztatisztikák az utóbbi évtizedben jelentős változást mutattak: első helyre az arterioscleroticus és rheumás természetű cárdiovascularis bántalmak és ezek következményei kerültek, a második helyre pedig a daganatos bántalmak. A rendőrség utasitása végrehajtásának esetén a ma leggyakoribb halálokok, úgymint a coronaria occlusio, apoplexia cerebri stb. nem a Kórbonctani Intézetben kerülnek észlelésre, s’igy ezen bántalmak pathQgenesisére vonatkozó kutatások emberi anyagon teljesen lehetetlenné válnak.

Szabad legyen végül megemlítenem, hogy a szóbanforgó intézkedés szakszempontból is súlyosan kifogásolható. Az Igazságügyi Orvostani Intézetben működő örvösök szakképzettsége elsősorban a nem természetes halállal elhaltak boncolására, ill. a boncolási ade,tok értékelésére vonatkozik. Az orvostudomány egyre fokozódobb differenciálódása és fejlődése következtében ma már teljesen elhibázott a szakképzett kórboncnokot és törvényszéki orvost egy kalap alá vonni. A Kórbonctani Intézetek feladata az orvosi ellenőrzés mellett természetes halállal elhaltak boncolása, az Igazságügyi Orvostani Intézeté pedi^ a rendkívüli és nem természetes halálesetekben~a boncolás foganatositása. A két különböző irányú és természetű feladat összekeverése nem szolgálja sem az orvostudomány, sem az igazságügy érdekeit;. Egyébként az egyetemi Kórbonctani Intézetek által végzett boncolásokról ugyanolyan rés^tetes és alapos jegyzőkönyv készül, mint az Igazságügyi Orvostani Intézetekben. Amennyiben pedig a_nórboncnoknak a legkisebb gyanúja támad, hogy a beteg nem természetes halállal halt meg, vagy orvosi műhiba lehetősége merül fel, a fennálló rendelkezések értelmében köteles azonnal abbahagyni a boncolást, s az esetet az illetékes hatóságoknak jelenteni.

Végül az sem hagyható figyelmen kivül, hogy az elhaltaknak csak bizonyos része hal meg kórházban, ill. klinikán, s az otthonukban elhaltak boncolásra csak abban az esetben kerülnek, ha a halál gyanús körülmények között áll be, vagy ha feljelentés történik. A klinikán, ill. kórházon kivül elhaltak esetében tehát sokkal inkább van lehetőség arra, hogy esetleges bűnügyi vonatkozások nem kerülnek napvilágra, mint esküt tett szakemberek által végzett és felelős szakvezető által ellenőrzött kórboncolások esetén.

Az elmondottak alapján azzal a kéréssel fordulok Egyetemünk Rektorához, ill. az Orvostudományi Karhoz, hogy intézzen felterjesztést az Egészségügyi Miniszterhez a boncolásokkal kapcsolatos korábbi gyakorlat helyreállitása táirgyában.

Fazekas tanár* hozzászólásában előadja, hogy néhány héttel ezelőtt több Ízben fordult, hozzá a Rendőrség véleményért, amit nem tudott megadni, mert a keresett személy holtteste nem került intézetébe, hanem a kórbonctani intézet boncolta. A rendőrséget a Kórbonctani intézethez utasitotta. Ezek után történt az az intézkedés a rendőrség részéről, amiről Korpássy professzor az előbbiekben beszámolt. A maga részéről nem óhajtott állástfoglalni, mert nem akarta a kórbonctani intézet hullaanyagát érinteni, másrészt olyan csekély az asszisztencia és közép-alsókáder létszáma, hogy jóformán nincs kivel boncoltasson, ha több hullát kap. Azonban, ha a rendőrségnek és a Lűnűsztériumnak az lesz az álláspontja, hogy az Igazságügyi Orvostani Intézet boncolja az emlitett vitatott eseteket, kénytelen lesz intézetéhez létszámemelést kérni, amihez már most kéri a Kar hathatós támogatását. Az volna a nézete, hogy meg kellene az Eü.Minisztériumon keresztül az Igazságügyi Minisztert kérdezni, j hogy mi legyen a teendő. :J