Szegedi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi kar - tanácsülései, 1957-1958, Szeged
1958. március 18., III. rendkívüli ülés
~ 5 -ilyen állással rendelkeztek az egyetemek* Most alig van tanszék, ahol ne lenne docens kinevezve s a kivülálló ember nem tud különbséget tenni az egyik és a másik docens között* Tannak közöttük olyanmkj akik megérdemelték volna a katedrát is, ezekre nézve kellene lehetővé tenni a tanszékvezetés nélküli professzori kinevezést* Fazekeg tanár ezt főleg az elméleti intézetek szempontjából tartja* fontosnak* Rávnay tanár összefoglalva a Tanács itt kialakult véleményét olyan javaslatot terjeszt a Minisztériumhoz a rendelettervezetnek erre a részére vonatkozólag, hogy egyes kivételesen képzett é® arra minden szempontból érdemes docensekre vonatkozóan a Kar előterjesztést tehessen tanszékvezetés nélküli professzori kinevezésre* A végrehajtási utasitás tervezet 4*§*1.bekezdésével kapcsolatban Waltner tanár megjegyzését a Tanács egyhangúlag elfogadja és felterjeszti a Minisztériumba* J t* . \ a 4.§o/2/ bekezdéshez a Tanács olyan módosítást javasol, hogy ez ne vonatkozzék azyegyetérni elméleti intézetekből a klinikákra átlépni kívánó aszszisztenciára. Gell ért és Csik tanár a rendelet-tervezettel kapcsolatban az alábbiakra hívják fel a (Tanács figyelmét: Az orvosi állásokkal kapcsolatos munkaügyi kérdésekről szóló rendelettervezet fölvet néhány olyan kérdést, amelyre kötelességünknek tart-^ juk mind az Egyetemi Tanács, mind pedig az illetékes Párt és Minisztériumi szervek figyelmét felhívni* A rendelettervezet intencióival általánosságban egyetértünk* A tervezet szerinti megoldás kétségtelenül elő fogja segiteni szocialista egészségügyünk fejlődését és alkalmas arra, hogy megnyugtató módon szabá^lyozza az egyes kérdések megoldását, igy„pl* az orvosok egészséges kicserélődését a különböző intézményekben/stb* Mégis, véleményünk szerint, mig klinikai és kórházi vonalon a helyes módon oldja meg a kérdéseket, az elméleti intézetek szemszögéből bizonyos aggályokat támaszt* Klinikai szempontból valóban az az egyetlen helyes, ha a tapasztalt, jól képzett, idősebb klinikai asszisztensek egészséges leváltásáról gondoskodás történik és ők tudásukat olyan területeken gyümölcs őzt étik, ahol reájuk népegészségügyünk szempontjából a legnagyobb szükség van, és igy helyet adnak újabb generációk kiképzésének* Az elméleti intézetek szempontjából, az esetek egy részében éppen az a kívánatos, hogy a jól képzett, a tudományos és oktató munkára egyaránt alkalmas, illetve minden tekintetben jól bevált idősebb asszisztencia helybenmaradása a számiakra nyugodt élet biztosíttassák* Ez mind a kutatás, mind az oktatás eminens erdeke* Félreértés elkerülése végett, ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy állításunk mindenkire vonatkozik, de igenis kívánatos, hogy azok az adjunktusok és egy-két kiváló tanársegéd, akik az eddigiek folyamán elkötelezték magukat egy elméleti szakmára, valamilyen módon biztosíttassanak afelől, hogy annak az áldozatos munkának, amelyet, immár nyol-ciz éve, vagy annál is több ideje végeznek, részben a szakma
