Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1956-1957, Szeged
1957. január 4., V. rendkívüli ülés
által nem jelölt vagy meg sem hivott személy egyetemi tanárrá nem nevezhető ki." Az egyetemek történetében számos olyan példát ismerünk, amikor a jelölés kari sorrendjétől eltérő kinevezés történt és ezeknek a váltóztatásóknak indokait a karokkal nem közölte a minisztérium. Az eltérés valóban nem egyszer indokolt lehet, de azt a miniszternek feltétlenül indokolnia kell és indokait mind a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, mind pedig a' javaslattevő kar felé is tudatnia kell. Ami a különvélemény kérdését illeti, a javaslat azt nem is érinti, már pedig éppen az egyetemek történetéből ismerünk nem egy olyan példát, amikor igen kiváló és rátermett pályázót a karok többségében kialakult politikai vagy személyi animozitás folytán nem jelöltek, viszont szakmai kiválósága olyan szembeszökő volt,hogy a kinevezést a kormányzat indokoltnak tartottá. Ilyen esetekben a különvélemény előterjesztése 3 kari tag részéről kívánatosnak tekinthető és ezt a végleges tervezetbe fel kell venni. A 2. fejezet 15.§-ában emlités történik a tanszéki segédszemélyzet megválasztásáról. Sem az első, sem a következő javaslatokban nincs emlités téve arról, hogy mennyi időre történjék a választás. Már pedig ez a tanitás és a succrestentia nevelése szempontjából végtelenül fontos, hogy a tanszéki segédszemélyzet csak korlátozott időre nyerjen kinevezést. Az orvosi karon régen kialakult tradició szerint a gyakornokokat 1 évre, a tanársegédeket 2 évre és az adjunktusokat 3 évre választották. Ezzel kapcsolatban felmerülhet az a kérdés is, hogy a főadjunktusok illetőleg intézeti tanárok vagy klinikai főorvosok kinevezését nem kellene-e ugyancsak meghatározott időre, pl. 5 esztendőre limitálni. Nem egy intézetben fordult elő, hogy az intézetvezető személycseréje folytán rendkivül visszás helyzetek adódtak, amikor a véglegesen kinevezett intézeti tanárral vigy klinikai főorvossal nem tudott az újonnan kinevezett profeszszor olyan együttműködést biztosítani, hogy az az intézet érdekét szolgálta volna. Az utolsó javaslat 2.§-ának 3.pontjában már van ehhe„z hasonló utalás, amely kimondja, hogy az Egyetemi Tanácsjegyzőt, gazdasági igazgatót s az egyetemi könyvtár igazgatóját határozatlan időre választja, ugyancsak határozatlan időre választja a nyelvi lektorokat, a testnevelési oktatókat és a fakultativ ügyességi tárgyak tanitóit, akiknél 1-3 évre szóló kinevezéseket javasol, zért tehát nagyon is jogos a kérdés., miért fe-/ léükezik meg ä javaslat a tanszéki segédszemélyzet választásává]! kapcsolatban a kinevezés időről-időre szóló gyakorlásáról. A tudományos fokozatokkal kapcsolatos kérdések rendezését illetőleg a magántanári habilitatio eljárását külön kellene megvitatni és az eljárás módozatait szabályozni. Az egyetemi felvételekkel kapcsolatosan felmerül a kérdés, sza-:bad-e az eddig gyakorolt megkötöttség után teljesen szabadjára engedni a felveendő hallgatók számát. Tudjuk a múltból, hogy voltak időszakok, amikor az egyetemre tóduló ifjúság egyes karokat favorizált különösképpen és ez oda vezetett, ho^y más karok viszont elnéptelenedtek. A szakminisztériumoknak és a szakszervezeteknek, valamint az intézetek befogadóképességeinek*: a tantermek nagyságának, a tanitáisi anyag mértékének megfelelő- - en kellene megszabni, hogy milyen számban lehet felvenni az egyes fakultásokra a hallgatókat, hogy egyes szakmákban ne legyen felesleges tulprodukció, más vonalon pedig szakemberekben hiány.
