Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1954-1955, Szeged
1955. március 31., VII. rendes ülés
korlatok anyaga még nem alakult ki és nem egységes mind a négy orvostudományi egyetemen. Véleménye szerint az egységes tematika kidolgozása érdekében kivánatos lenne, ba a biológia előadóit és gyakorlatvezetőit a minisztérium összehívná egy szükebbkörü értekezletre, amelyen az egységesités megtörténhetne, hiszen a közlemény is megemliti, hogy a bajon már a Budapesten rendezett programmvita is sokat segített. Különben a kéziratban elmondottakon kivül célszerű lenne még, ott ahol van filogenetikai, paleontológiái muzeum, elvinni a hallgatóságot annak megtekintésére, továbbá kivánatos lenne biocönológiai szempontból érdekes területek megtekintése kirándulás formájában. Hetényi tanár lényegileg egyetért a közleményben és a Módszertani Bizottság jegyzőkönyvében foglaltakkal. -%y-két dolog van talán, amire mégis megjegyzése lenne. • Az ápolástant illetően megjegyzi, hogy erre vonaticozólag a minisztériumnak van egy kiadott tematikája a VI.évesek számára, amelyet meg is kaptak és alkalmazzák. A gyógyszerrendelés kérdését a maga részéről'is aggasztónak tartja, és véleménye szerint külön kellene ezzel a kérdéssel foglalkozni. A szigorlatokon ha receptirásra kap feladatot a hallgató, megdöbbentő válaszokat produkálnak sok esetben. Az a meggyőződése, hogy a hallgatók, ha a szigorlatra talán meg is tanulták annakidején a gyógyszertant, igen gyorsan felejtenek. Ennek elkerülése érdekében helyes lenne a IV. £. V.évfolyamban receptirási kollégiumot szervezni. A fiatal orvosoknál az a tapasztalat, hogy legszÍvesebben gyógyszerkészítményeket imák elő, vagy előveszik a "kis IssekutzotH és abból másolják ki a receptet. A belgyógyászati gyakorlatoknak legnagyobb hibája, hogy hetenként egyszer tartják három egymásutáni órában, ami a gyakorlatban tulajdonképen 2 órát jelent, mert hiszen a hallgatók kifáradnak, szünetet is kell adni. Ámig továbbra is ez a gyakorlat marad, nem igen beszélhetünk eredményes belgyógyászati gyakorlati oktatásról; ez a módja a belgyógyászati gyakorlatok tartásinak rossz. A tanrend túlzsúfolt, a tananyag egyre nő; újabb és újabb felfedezések kerülnek napvilágra, amelyeket tanítani kell. Ezzel szemben megfeledkezünk arról, hogy a tananyagból kiszedjük azt, ami már elavult* A minisztériumnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. Az egyetemi oktatásnak nem az a feladata, hogy óriási anyaga legyen; fontos, hogy a fiatal orvos gondolkodni tanuljon, hogy amikor kikerül az életbe és uj dolgok jönnek,‘helyesen tudja ezeket megítélni és felhasználni. A beteganyaggal az oktatás szempontjából valóban ba$ van. Talán úgy lehetne ezen segíteni, ha a mi-^ nisztérium rendelné el a közkórház' beteganyagának igénybevehetőségét az oktatás céljaira. Hattyasy tanár aggályosnak tartja a klinikai tárgyaknak országos viszonylatban túlságos ■uniformizálását. Az élet maga azt kívánja, hogy ezt ne tegyük, hiszen állandóan más és más problémák fordulnak elő, amelyeket meg kell oldani. Rávnay tanár előadja, hogy szigorlatokon maga is meggyőződött, mennyire nem tudnak a hallgatók receptet felírni; több alkalommal kérte is a klinikus professzorokat, hogy a szigorlatokon próbálják követni azt a methódust, hogy minden alkalommal iratnak receptet. Klinikáján a gyakorlati oktatást erősen befolyásolja, ill. hátráltatja a gyakorlati helyiség hiánya. Ez a kérdés szorosan összefügg a II.ötéves tervvel és véleménye szerint egymód van ennek megoldására, éspedig az, hogy a II.sz.Belgyógyászati klinika uj épületet kapjon.-II-
