Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1953-1954, Szeged
1954. május 28., IX. rendes ülés
- 22 -* és klinikai múltja nem nyújt elegendő biztosítékot.,r Dékán szavazást rendel el arra nézve, hogy a Tanács elfogadja-e a Bizottság javaslatát* 14 szavazásra jogosult tanácstagtól beérkezett 14 szavazat,amelyek közül 10 az "igen”, 2 a "nem" szócskát tartalmazta, 2 szavazat pedig érvénytelen volt. Dékán megállapítja, hogy a i'anács a Bizottság javaslatát szótöbbséggel elfogadta s ezek szerint dr.Kovács István docensi kinevezése mellett foglalt állást. Ennek értel- mében intéz felterjesztést a Minisztériumba* b./ A szemészeti klinika docensi állására beérkezett pályázattal kapcsolatos bizottsági jelentést /Rávnay, Jáki, Kukán/ Dékán az alábbiakban ismerteti: "A szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti klinikáján rendelkezésre álló docensi állás betöltésére kiirt pályázattal kapcsolatban az alulírottakból álló bizottság megállapította,hogy a szabályszerűen meghirdetett állásra egy pályázat - dr.Kahán Ágosté érkezett be. Dr.Kahán Ágost 1914-ben született. Diplomáját 1939óben nyerte el s a szemészeti tanulmányait a budapesti Áll.Szemkórházban kezdte el. Később Nagykanizsán rendelőintézeti szemész főorvos és trachomaellenőrzőorvos volt. 1947-től 1939-i^'a budapesti II.sz.Szemklinikán, 1930 júliusától - adjunctuskent - a szegedi, a budapesti I.számú, majd újból a szegedi Szemklinikán működik. 1952.októbere óta az orvostudományok kandidátusa. Tudományos munkásságát főleg a fiziológiai optika területén fejtette ki, de egyéb munkái is a szem fiziológiájának kérdéseihez kapcsolódnak. Első közleményében /1943/ már az A hypovitaminosis szemészeti klinikai jeleivel és jelentőségével foglalkozott,különös tekintettel a sötétadaptációra, rámutatva az endogen tényezők szerepére. Eelismerve a retina különböző zónái közt normális és kóros viszonyok közt fennálló funkcionális eltéréseket, uj műszert szerkesztett, mellyel a látótér különböző zónáinak adaptációja külön-külön vizsgálható. E műszerrel vizsgálat tárgyává tett a retina különböző részeinek interakcióit normális és kóros viszonyok közt. Műszerével, valamint rá a szem spektralis érzékenységi görbéjének megszerkesztésével, vizsgálat tárgyává tette a retina fotoreceptor viszonyait tapetoretinális degenerációk eseteiben is kimutatta, hogy az elfajulás bizonyos fotoreceptorokat érint elektive. Rámutatott arra, hogyha sulfamidvérszinttel párhuzamosan reverzibilisen károsodik a fényingerületvezetés. Riehl-melanosis eseteiben a priferiás zónák jellegzetes fényérzékenységcsökkenését találta, mely desoxycorticosteronnal is létrehozható. Referátumban foglalkozott a mellékvesekéreg szemészeti vonatkozásaival, Magyarországon először számolva^be a szemészeti Cortisontherápiás tapasztalatokról. További viszgálataiban a zonaadaptometeres methodika túl hosszúnak és egyoldalúnak bizonyult. Ekkor munkásságának legjelentősebb állomásához érkezett: megépítette az u.n. tö megadaptometért, Ezzel a látótér különböző pontjainak adaptatioja és fúziós frequenciaja gyorsan és tömegvizsgálatokban is mérhető, előbbi objektiv adaptometriával is. E műszerrel, valamint sorozatos A vitamin meghatározásokkal és terheléses vizsgálatokkal kiderítette,hogy az A vitamin retinaebeli felhasználásához és a májban történő . raktározásához is thyreo idea szükséges; a thyreo id ek tómra utam
