Szegedi Orvostudományi Egyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1953-1954, Szeged
1953. szeptember 29., I. rendes ülés
- 3 -nyira a felvételi vizsgák technikai lebonyolításával, mint inkább a felvételi vizsgák tapasztalataival kivánok foglalkozni. A felvételre érkező tanulókat politikai szemszögből vizsgálva megállapíthattuk, hogy azok napi politikai képzettsége általában kielégítő, azonban ideológiai felkészültségük majdnem teljes egészében elég felületes volt. A tanulóktól nyert vélemény alapján a középiskola utolsó évében az iskolában nem igen foglalkoztak politikai képzéssel, a politikai köröket felszámolták, mert az érettségire készültek. Ezt bizonyltja az a tény, hogy a korábbi politikai eseményekkel jobban tisztában voltak, mint az utolsó félévivel. * Itt kell megemlítenem, hogy az Iskolabizottságok, köztük az iskolák igazgatóival nincsennek tisztába azzal, hogy egy-egy származási kategóriába kiket lehet besorolni. Ebből követkézett^az, hogy a hozzánk irányított munkás kategóriába sorolt hallgatóknak, mintegy 25 %-a nem munkás, hanem más származású volt, de igy összekeverték a többi kategóriákat is. Az Iskolabizottságok munkája eléggé egyenetlennek mutatkozott, a javaslatok terén is. Egyes javaslatok igen jók, mások viszont nagyon felületesek voltak és eléggé sablonosak, úgyhogy azokra a felvételi bizottságok támaszkodni nem tudtak. A szakmai kiválasztásoknál általában a mechanikusságot tapasztaltuk. Már a korábbi időszakban meggyőződtünk arról, hogy az orvos és gyógyszerész szakra jelentkezőket az egyes középiskolák a Közoktatásügyi Minisztérium utasítására hivatkozva iparkodtak más karokra irányítani azzal, hogy nálunk már nincs keret, holott a keret a középiskolák részére nem is volt megszabva. E hibák különösen a Csongrád és Békés megyei középiskoláknál voltak tapasztalhatók, de különösen a Szegedi Radnóti es Tömörkényi gimnáziumokban. Általában az a véleményünk alakult ki, hogy a tanulók nem ismerték az összes pályák feladatkörét, azok nehézségeit és előnyeit, valamint tananyagának méreteit. A szakmai gyakorlattal járó felelősséget és jelentőségét, valamint fontosságát a szocialista államunk epitése szempontjából. Ennek eredménye az lett,hogy egyesek akik képességeik és tudásuk folytán nem voltak alkalmasak az Orvostudományi Egyetemre, makacsul ragaszkodtak ahhoz. Ezért volna szükséges, hogy már a VII.osztály ban megfelelő módon tájékoztatást kapjanak a középiskolák tanulói az egyes karok, illetve szakok anyagáról, méreteiről. Különösen a jelentkezési ivén a második helyen megjelölt szakma kiválasztása majdnem kivétel nélkül úgy történt, hogy az iskolák osztályfőnökei a hallgatók által erre vonatkozóan feltett kérdésekre azt a választ adták, hogy ir• janak be, amit akarnak az úgy sem fog számitani. így azután nagymértékben megnehezítették a felvételi vizsgabizottságok átirányitási munkáját. A felvételi vizsgák megmutatták a középiskolai oktatásnak közismert régi hibáit: a megjegyző és reproduktiv memóriának egyoldalú fejlesztését? ugyanakkor elhanyagolását az önálló logikus gondolkodásra valé nevelésnek. A tanulók matematikai tudása igen bizonytalan volt. Fizikából a memóriára támaszkodó definiciókat, esetleg a képleteket is tudták reprodukálni, az összefüggéseket azonban nem értették és gyakorlatilag sem tudták alkalmazni. Példának emlitem: a Szegedi Tömörkényi Leánygimnáziumból jövők nagy általánosságban matematikából igen gyengék voltak. Ez azonban eléggé általános a többi gimnáziumok fele is, viszont biológiából a tanulók tudása, mivel ennél a tárgynál a logikai összefüggések egyszerűek, könnyen érthetőek, sokkal jobbak voltak. Feltűnő volt például, hogy a tanítóképzőt végzett hallgatók biológiai tudása mennyivel alaposabbak, mint a gimnáziumot végzetteké, mivel náluk az egészségtan súlyponti tárgy volt. A középiskolák osztályozását illetően megállapíthattuk, hogy különösen a közepes és elégségesen végzett, de az ennél jobb eredményű hallgatóknál is liberalizmus mutatkozott, gyakoriak voltak
