Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

Zion professzornak, a pétervári physiologusnak példája hatott rá.

Egy helyütt meséli, hogyan végzett Zion nehéz kutyamütétet frakkban, fehér keztyüben anélkül, hogy akár csak egy csepp vér is beszennyezte volna.

Az isolált kis gyomorral a különböző táplálékok hatását vizsgálta a gyomornedv elválasztását, ő és sikolája mutatták ki, hogy a gyomornedv elválasztásnak két szaka van: egy psychikus és egy vegyi. Az ő laboratóriumában dolgozta ki Mett a nepsinmeghatározását. Ezután a psychikus elválasztás lényegét kezdte tanulmányozni. Észervette, hogy a gyomormirigyek működését már a táplálék felmutatása, a táplálékot hozd ember meglátása, az edények csörgése is kiválthatja. Ezeket a vizsgálatokat a nyálmirigyen végezte, a gyomor vizsgálatánál használt methodussal. A valádi táplálás és az étel felmutatása által előidézett nyáltemelés, ha utőb’oi csak kicsinyített másolat gyanánt is, de teljesen párhuzamosan haladnak egymással.

V 1

Döntő fordulat állatt be egyik tanítványával Snarskij-al való szembekerülése után. Snarskij kísérlete abban állt,-hogy feketére féstett sésavat öntött kutya szájába, ami bő nyálelválasztást indított el. Ezután feketére festett közönséges vizet öntett be, mire ugyancsak nyálelválasztás indult meg. Ezt az utóbbi kísérletet azonban csak akkor tudta elvégezni, ha előzetesen a feketére festett savat is adta a kutyának. Smrskij másik kisériete^a következő volt: anisolaj szaga nem okoz nyál elválasztást. Ha azonban egyidejűleg magával az ánisolajjal érintkezésbe hozza a szájüreget, a nyálelválasztás már az olaj szagára is megindul. »Snarskij szerint ezeknek a kísérleteknek az eredményét csak úgy lehet megmagyarázni, ha a kísérleti kutyák bel3Ő világát kutatjuk. "A kutya felismeri az olaj illatát és "vágyódik” utána"• Ezzel szemben Pavlov arra az álláspontra helyezkedett, hogy mi nem ismerhetjük a kutya érzéseit, érzel- . meit, vagy,kívánságait, t s a vizsgálatot továbbra is kísérleti utón kell folytatni. Snarskij ellenvetésein feldühödve a következőket mondta: "laboratóriumomban nem engedem meg, hogy a kísérletező saját subj^ctiv állapotát a kísérleti állat reactios mechanismusára vigye át. A nyálmirigy reflexet nemcsak az izlelőszervre, hanem más érzékszervekre, illetve azok izgatására kell átvinni, ön tehet, amit akar, de nálam nem dolgozhatik tovább.” Vitái Snarskijjal még évekig tartottak, e csak egyre jobban megerősítették plup.felfogásában.

Ezután teljes iskolájával ezeknek a jelenségeknek a tanulmányozására szentelte minden idejét. Megtiltotta, hogy laboratóriumában bárki mással foglalkozik és azt is, hogy a kutyák "gondolatairól, jő vagy rossz közérzetéről vagy elégedetlenségéről” beszéljenek.

1905. után eltiltotta az emésztőszervekkel való foglalkozást is /csak titokban mertek egyesek dolgozni/ /"mindent megtettem, amit tudtam. Csinálják a többiek jobban!”/ és mindenkinek a központi idegrendszerrel foglalkozó munkával kellett foglalkoznia. Ebben az évben koronázták meg munkásságát, mint az els* orosz tudósét, a Nobel-dijjal.

i

Ezeket a vizsgálatokat Pavlov több, mint 3 évtizeden át foly* tatta számos munkatársával együtt és ez a hatalmas kollektiv munka vezetett azokhoz az eredményekhez, amelyeket később mint a "legmagasabb rendű idegműködésekről” szóló könyvet hoztak nyilvánosságra.

A kísérleteket Pavlov mindvémig kutyákon végezte. A kutyá- 1 kon igen csekély műtéti beavatkozást végeztek, csak nyálmirigyük kivezető csövét varrták ki a pofa nyálkahártyájára, ehhez pedig elvezető üvegcsövet szereltek. Ily módon az elválasztott nyál mennyiségét az idő egység alatt cseppekben mérték. Az állat tehát szervezetének teljes egységét, a szervezet és a központi idegrendszer normális kölcsönhatását, megtartotta a kísérlet során. Ugyanazon az állaton hónapokig vagy évekig is kísérletezhettek és igy sokkal- 4 -