Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1949-1950, Szeged

1949. október 5., II. rendkívüli ülés

HÉTÉ MI GÉZA dr.: egemlékezés Pawlovról.

Ivan Petrovics Pawlov orosz élettantudős az orosz tudomány történetének egyik legjelentősebb alakja. Tünkéi az egész emberiség közkincsévé váltak és sok tekintetben forradalmasitották a természettudományt.

A Néva delta torkolatában, ott, ahol a folyó kis és nagy Hévára szakad, fekszik a Gyógyszerész-sziget. A sziget egyik csendes utcája Pawlov nevét viseli. Ebben az uccában áll Leningrad egyik legnevezetesebb és legkitűnőbben felszerelt tudományos intézménye: a kisérleti orvostudományi intézet. Valaha kicsíny vizsgáló állomás volt ezen a helyen, amelyben a veszettség elleni védőoltásokat végezték. Emellett állították fel azt a kis élettani laboratóriumot, amelyben Pawlov működését elkezdte. Az ő kiváló kísérletei és az ezekből származó-nagyszerű tudományos felfedezések fejlesztették ezt a kis laboratóriumot a világ egvik legjelentősebb élettani intézetévé.

/Az élettan tudomány a szervezetben lefolyó normális életműködéseket tanulmányozza. Azt igyekszik kifürkészni, hogyan végzi mindennapi munkáját a szív, a gyomor, a tüdő és a többi szerv/.

Pawlov 1849-ben született, apja falusi nap volt. 'Tár középiskolás korában érdeklődni kezdett élettani kérdések iránt. Ebben az időben Oroszországban a haladó értelmiség körében az elnyomott né ^osztály felszabadításának eszménye egyre jobban terjedt. Az eszme terjesztői materialista gondolkodók voltak, akik a természet jelenségeinek vizsgálatát, a vallásos miszticizmus elleni harcot is fontosnak tartották. Ezen demokrata forradalmárok közül Csernisevszki gyakorolt elsősorban hatást az egyetemi ifjú-, ságra- es hat 'sa alól xawlov sem. vonhatta ki magát. És Pfess anew: '•Egyedül a természettudományok gyökereznek mélyen az élő valóság- • ban. Csak ők függetlenek teljesen elméletektől és elképzelésektől. Csak az ő területükre nem hatol be a reacito. Az ' terük a tiszta tudás tere, amelytől minden irányzat idegen. Tehát csali a természettudományok képesek az embert a valódi élet felé fordítani - éspedig olyan élet felé, amelyet nem színez semmiféle erkölcsi prodikáció, nem szűkít be semmiféle rendszer és amelyet nem a filozófusok meddő gondolkodása talált ki". Éppen az élettan tett szert különös fontosságra és hatása a szépirodalomra is kiterjedt. Az egyház vallásellenesnek minősítette és a különböző nyelvekről oroszra fordított természettudományi müveknek kiadatását nem engedélyezte. Hogy a természettudományok és különösen az élettan valóban lerombolta az idealistikus vallásos gondolkodásmód elveit, arra jó példa a Xaramasov-testvéreknek,a jelenlév* orvosok közül bizonyára sokak által ismert, beszélgetés a fogházban Claude Bernard-ról, a cheniáról, az idegrendszer élettanáról, amely utóbbi a lélektannak a helyére lép/ett. "Alesche: ez egy remek tudomány! Uj ember fog születni, hiszem és mégis kár Istenért."

És a felelet: "igen, az is jó, hogy kár az Istenért." Vagy a Karamasow-testvérek más helyén: " a vegytan, kedves barátom, a vegy tan! Tincs mit ®±je csinálni kegyelmes űr, tessék egy kicsit félreállni, a vegytan menetel".

Nyilván ezeknek a befolyásoknak tulajdonítható, hogy Pa lov már korán szakított atyja vallásos felfogásával és elhatározta, hogy tudományos kutatással fog foglalkozni. A legnagyobb hatással Pawlovra Lewes könyve volt, amelynek cime: A mindennapi élet élettana, s amely óriási hatással volt az akkori orosz ifjúságra. A "Bűn és bünhődésben" Sonja, akinek semmi nevelése nem volt, csak kevés könyvet olvasott, de ezek közt: Lewes physiológiáját. Pawlovot főleg az emésztésről szóló fejezet ragadta meg, hogyan válik a külvilágból felvett anyagokból a stben élő anyag,gá? Az emésztési folyamatokat addig valamilyen