Szegedi Tudományegyetem Orvostudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

uralkodó józanságot és rendet, sokan mér "büszkélkednek is vele és különbbnek látnak bennünket más szerencsétlenebbeknél. De, Tekintetes Far, ne feledjük, hogy ma az élethez nem elég az érdem, szerencse is kell ahhoz, hogy egy nép életben maradjon.

Szinte kozmikus erők mozdultak meg körülöttünk, amik hetek ^latt tettek semmivé évszázados álmokat, amik naprólnapra változtatják a világ képét, bizonytalanná téve a szépen kitervelt jövőt.

Ezekben a napokban, mikor a földre szállt pokol lángjai között férfiak és nők hullanak el, kiket valamikor széltől is védő édesanya szőritott a keblére s akiknek hiú politika és véges hatalmi egyensúly miatt kell életük rövid mosoljrgásából a halál dermedt csendjébe távozni ok, ezekben a napokban indulunk mi ifjúságunkkal útra.

Ismerjük az utunkat: a kötelesség útja ez. Egeren es volt máskor, talán kanyargós lesz most, tüskés volt mindig, tálán meg nehezebb lesz ezután, Ili látjuk a végét s ami'g látni tudunk mindig is látni fogjuk: a magyar öncéluságot.

Fs megyünk előre a cél felé, hallgatagon, de kitartóan, a parancsolt nevetés és eltiltott sóhaj korában is érző