Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1970-1971, Szeged

1971. június 29., IV. rendes ülés

Dr. Tény i Mária egyetemi docens, a Szakszer vezeti Tanács orvosegyetemi elnöke bevezetőként elmondja, hogy e napirendi pont tárgyalását nem a nők kérték, csak eleget kivárt tenni a kijelölt bizottság a Párt és Kormány-határozatnakj, amikor megvizsgálta a nő dolgozók helyzetét.

A meglévő problémákhoz pedig - ugyancsak a Párt és Kormányhatározat szellemében - várják a nő dolgozók az állami vezetéstől, Rektor Úrtól és az Egyetemi Tanácstól a segítséget, természetesen nem máról-holnapra.

Szontáah professzor ur hozzászólásában feladatként említette meg a nők helyzetének elviselhetőbbé tételét. Nincs arról szó, hogy elviselhetetlen lenne az Egyetemen a nők helyzete, van azonban néhány probléma, amelynek megoldásához szeretnének segítséget kapni.

Többen foglalkoztak a bölcsőde, óvoda és lakás problémával és szó esett a tudományos munkáról is. Ez utóbbival kapcsolatos problémát azért hangsúlyozták ki a jelentés készítői, mivel ma már szinte minden vezető beosztáshoz tudományos képesítést igényelnek. Nem professzorok kivárnak lenni az Egyetem nődolgozói, de a klinikusok között akadnak, akik szivesen kimennének kórházi főorvosnak, de nem tehetik meg éppen azért, mert a kandidátusi fokozatot ehhez is megkívánják.

A tudományos tevékenység tekintetében szeretné felhívni az Egyetemi Tanács figyelmét arra, hogy pl. a kikerülő dolgozatok szerkesztőinek figyelemmel kiséréséből kitünően, különösen ha több társszerző van, rendszerint található közöttük nő is. Ha pedig az emögött rejlő munkát nézzük, akor rájövünk, hogy pl. a kísérletek nagyrészét a nők végzik el. Önálló munkát azonban nem, vagy csak nagyon kevesen végeznek. Ebben úgy gondolja részben maguk a nők is hibásak, mert a családi kötöttségen túlmenően, talán kissé visszanuzódóbbak, vagy talán nem is annyira alkalmasak az önálló munkára. De oka ennek véleménye szerint az intézetvezetői szemlélet is, mert nem hívják fel a figyelmüket, nem ösztökélik őket a férfiakkal azonos mértékben. Emiatt terjedt el a nők körében az a nézet, mely szerint nem is érdemes törekedniük, mert úgy sem tudnak előre haladni. Ennek a nézetnek a megváltoztatását kéri, amelyhez nincs szükség anyagi befektetésre, csupán az intézetvezetők jóindulatára, akaratára és segitőkészségére.

Hauk István orvostanhallgató hozzászólásában a KISZ Bizottság képviselőjeként arra kiván rávilágítani, hogy már a hallgatók körében jelentkezik a nők problémája. A végzők között általában kb. már 20 családos, akikkel eddig seriki nem foglalkozott. Ez a kérdés is megérdemli az érdeklődést, mert a nők aránya, különösen a gyógyszerészhallgatók vonatkozásában erősen növekszik, amely egyben azt is jelzi, hogy a későbbiek során tovább emelkedik a női dolgozók aránya.- 7 -