Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1963-1964, Szeged
1964. március 27., VI. rendes ülés
- 2 -széleskörű felmérést tett volna szükségessé ezen a téren. Terv szerint a következő esztendőben, amikor a minősítések kiegészítése aktuális lesz, az elmúlt évihez hasonló jelentés formájában kivárnak az Egyetemi Tanács előtt a törzsgárda rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokról beszámolni. Megemlíti, hogy a jelentés b/ pontjához mellékelt statisztikát az elmúlt esztendőben a Szakszervezeti Bizottság állította összej ezért bizonyos eltérések lehetnek a jelenlegi helyset es a mellékelt statisztikai adatok között. László elvtárs véleménye s-zerint a személyzeti osztály munkája az utóbbi években komolyan fejlődött. Úgyszólván alig történik olyan intézkedés, ami ne az államvezetésnek, az intézetvezetőknek a megkérdezésével, illetve egyetértésével történne. A törzsgárda rendszerre utalva elmondja, hogy az tapasztalataik szerint kissé formális, túlméretezett. Igen sok idős oktatót is a törzsgárdába soroltak és a legutóbbi előlépte-. tések alkalmával olyanokat javasoltak az intézetvezetők előresorolásra, akiket nem kivantak a törzsgárdába sorolni, összegezve véleményét kijelenti, hogy a törzsgárda kialakítása jó kezdeményezés, azonban gyakorlatilag eddig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A fluktuációról szólva elmondja, hogy az intézetvezetőknek is nagyobb felelősség-tudattal kellene kezelniök ezt a kérdést, az ©gé&zséges fluktuáció biztosítása céljából. A 33-as rendelet alkalmazása már nem nagyon időszerű, tehát végrehajtását - véleménye szerint - nem szükséges különösebben erőltetni. A középkáderek fluktuációja igen súlyos és nehezen megoldható problémát vet fel egyetemünkön, különösen nehéz pótolni az ápolónőket, valamint asszisztensnőket, akik lényegesen magasabb fizetéssel -távoznak más munkahelyre és ily módon nem leime helyes őket visszatartani. Ennek a kérdésnek a megoldása érdekében jelzéseket kellene tenni illetékes fórumoknál. Petri professzor: véleménye szerint az oktatószemélyzet fluktuációját csupán akkor lehetne irányítani, ill. kézben tartani, ha megfelelő állást tudnánk biztosítani azok számára, akik az egyetemről más munkahelyre kívánnak távozni, * A középkáderek fluktuációja nehezebben megoldható probléma. Példaként felhozza, hogy az I.sz.Sebészeti Klinikáról a szakképzett nővérek 20 %-a van távol, ill. hiányzik részint tanfolyamon való részvét, másrészt pedig más állásba való távozás miatt. Ezeket a nővéreket csali: szakképzetlen nővérekkel tudják pótolni. Igen nehéz a távozó szakképzett ápolónők pótlása olyan időben, amikor még a tanfolyamok nem bocsátják ki végzős növendékeiket. Kívánatos lenne vagy a
