Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1963-1964, Szeged
1963. október 4., I. rendes ülés
Nem helyesli, hogy a jelen terv az Agykutató Intézetet különálló intézményként tünteti fel egyetemen belül, holott az csak részlege az Idegklinikának. Olyan épület leadását, amely az Egyetem tulajdonát képezi t vagy használatában van, nem helyesli és nem tartja reálisnak. Alkalmatlan megoldásnak tartja a javaslat azon pontját, amely szerint a Bőrklinika jelenlegi épületének - a klinikának az Idegklinika felszabaduló épületébe való átköltöztetése esetén - megürülő részét a II.sz.Belgyógyászati Klinika egymaga vegye birtokba teljesen. Véleménye szerint az orthopádiai és urológiai klinika megszervezése szóba sem kerülhet a második ötéves tervben. Amennyiben a II.sz.Sebészeti Klinika átköltözne más jobb épületbe, akkor építkezés nélkül megvalósítható volna az I.sz.Sebé-' saeti Klinika épületében az urológiai klinika elhelyezése. Az orthopádia viszont a traumatológiának lenne alosztálya, tehát nem szükséges Önálló klinikát létesíteni. Egy épület felhúzásával öt tanszék problémája oldódna meg. -Elvben sem helyesli a javaslatban s_zereplő újabb klinikák, intézetek szervezését. Az önállói klinika mint szervezési egység elavult forma. Az önálló klinika égy sereg uj állást és'egyéb anyagi igényt tesz szükségessé, ami nem gazdaságos. Egészséges megoldásnak tartja, ha egy nagy klinikán több szakma van képviselve arányos, kisebb osztályokkal. Ezzel a szervezési megoldással jelenlegi betegforgalmunk többszörösét lehetne ellátni. A tervjavaslat összefoglalásában az urológiai és orthopádiai klinika nincs megemlitve. Petri professzor a továbbiakban elmondja, hogy az oktatási reform és oktatási rendünk között tapasztalhatók bizonyos ellentmondások. Nem helyes ugyanis, hogy égy szaktárgyból annak egy részét leválasztva azt külön tárgyként oktatjuk. Példaként emliti meg, hogy a sebészetből, amelybe többek között beletartozik az urológia, orthopádia, ezeket leválasztotta a reform és külön szigorlati tárgyaként szerepelteti, holott általános orvosokat akarunk képezni. Más az orvosképzés és a szakorvosképzés. Megemlíti még, hogy itt a nagylétszámu hallgatóság kiképzéséhez igen kevés az urológiai és orthopádiai ágy. Ezeket a szakokat ágy létszám szempontjából bőviteni kellene, mivel fizikailag lehetetlen a csekély ágylétszám mellett 180 hallgatót oktatni. Maximálisan indokolt volna, ha a Minisztérium II. és III. főosztálya olyan határozatot hozna, hogy a szegedi kórházat is bekapcsolnák a hallgatók gyakorlati oktatásába. A szűk egyetemi klinikákon csekély beteglétszámmal nagyszámú hallgatóság oktatása nem lehetséges, holott nagyobb ágylétszám-