Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1962-1963, Szeged
1963. május 3., VII. rendes ülés
- 9 -három évfolyamon nem egyenlő aktivitással és lelkesedéssel végezték munkájukat. Az osztályfőnökök az alsó három évfolyamon rendkívül jól ismerik a csoport patronálókat és ' együttműködnek velük, nem mondható ez a többi évfolyamról. Az I.sz.Belgyógyászati- és I.sz.Sebészeti Klinika orvosai nem végzik felelősséggel évfolyam patronáló feladatukat, ' különböző kifogásokkal igyekeznek e megbizás alól kibújni. Az osztályfőnököknek segítséget kellett volna kérni a dékánhelyettestől olyan szempontból, kapjanak figyelmeztetést a munkájukat hanyagul, felelőtlenül vé^ző oktatók. Elismeri, hogy a KISZ Bizottságnak is több támogatást, segítséget kellett volna nyújtani az osztályfőnököknek. A dékánhelyettessel közösen gyakrabban kellett volna munkájukat ellenőrizni, segiteni, akkor bizonyára nem került volna sor arra, hogy a tanév végén derüljenek ki az osztályfőnöki rendszer hiányos működésével kapcsolatos problémák. Véleménye szerint a jelenlegi elképzelés bevált, eltekintve az említett és főként az ellenőrzés hiányából adódó hibákat, javasolja az osztályfőnöki rendszer további alkalmazását a hallgatók nevelése érdekében. Rektor hiányolja, hogy a KISZ nem aktivizálta megfelelően évfolyamfelelőseit, ill. csoportfelelőseit. Ők mindenesetre jobban ismerik a hallgatókat, mivel az ok évfolyamtársaik, mint az oktató évfolyam patronálok és ily módon több segítséget nyújthattak volna számukra év közben. Az oktatók és KISZ felelősök szorosabb együttműködésének kiépítését javasolja a hallgatók nevelésében. Szabón dr. véleménye szerint a mindenkori dékánhelyettes személye alkalmas arra, hogy az osztályfőnökök munkáját kézbentartsa és irányítsa. Mindenesetre ki kell hangsúlyozni, hogy az osztályfőnöki megbízatás társadalmi feladat és aki azt hanyagul látja el, fel kell menteni a reábizott feladat alól. Megállapítja, hogy az osztályfőnökök és csoport patronálok, ha lelkiismeretesen végzik feladatukat, nagy terhet vállalnak magiikra és munkájukat sokszor szakmai fejlődésük rovására végzik. Ezért kell nekik segítséget nyújtani oly módon, hogy a rektor, vagy dékán kérje fel az intezetvezetőket, támogassák azon oktatóikat, akik a hallgatók nevelésében akár mint osztályfőnökök, akár csoport patronálókként tevékenykednek,hogy ne kerüljenek hátrányosabb helyzetbe azokkal szemben, akik társadalmi munkát nem végeznek. Vinkler docens a gyógyszerészi kar Koordinációs Bizottságának beszámolóját kiegészítve elmondja, hogy a Bizottság elnöke személy szerint is foglalkozik a hallgatókkal, nem csupán az osztályfőnökök utján tájékozódik problémáikról és tanulmányi előmenetelükről, magatartásukról. A jellemzések elkészítésénél is szükséges jelenléte és segítsége, mert tapasztalata szerint sokszor csak általánosítanak, nem konkréten sorolják fel a hallgatók hibáit. A hallgató-