Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1962-1963, Szeged

1963. május 3., VII. rendes ülés

- 6 -Szilsírd elvtárs támogatja Tóth rektorhelyettes javaslatát, mely szerint elvileg a törzsgárdába csak azok tartozzanak, akiknek személyét minden fórum elfogadja. A törzsgárda X. és II. kategóriájába azok az oktatók kerültek, akikkel az intézetvezető ^tá^sadalmi szervek is egyetértenek. Véleménye szerint^szükséges volt olyan kompromisszumra, hogy azok számára, akiket az intézetvezető^személyi t vagy egyéb oknál fogva.nem javasolt, - törzsgárdába sorolasuk%zonban indoko11. és IV.kategóriát állitsnak fel és e kategóriák egyikébe legyenek sorolva. Lehet, hogy ez a megoldás, amely kisérleti jellegű, nem a leghelyesebb, de a jelenlegi helyzetben véleménye szerint a legelfogadhatóbb. Lényeges viszont, hogy akik bekerültek a törzsgárdába, azoknak további előrehaladásával, egyetemen belüli működésével az egyetem valamennyi fóruma, az államvezetés, Tudományos Bizottság, pártszervezet stb. foglalkozzon, támogassa őket, természetesen nem a többiek rovására. Ha van lehetőség külföldi útra, ösztöndíjra, azonos értékű jelentkezők közül elsősorban a törzsgárda tagjait kell javaslatba hozni. Javasolja, hogy a jelenleg tanszékvezető nélkül maradt tanszékeken a törzsgárda tagjait legalább egy évvel az uj tanszékvezető kinevezése után közös megállapodás alap ján jelöljék ki, a törzsgárda tagjainak névsorát viszont az egyes intézetekben három évenként revidiálják. Javasolja továbbá, hogy az Egyetemi Tanács évenként egyszer tűzze napirendre a törzsgárdával kapcsolatos elfogadott javaslatok végrehajtásának megvizsgálását.

Kovács személyzeti főelőadó kijelenti, hogy a törzsgárdá- Da soroltak jelenlegi névsora az idők folyamán változik, azt a fluktuáció alakitja, tehát nem lehet hosszú évekre érvényesnek tekinteni. Mindenesetre azok személyéhez kell ragaszkodnunk elsősorban, akik közös megállapodással bekerültek a törzsgárdába és azok eltávozását kell szorgalmazni, akiket az egyetem, ill. intézetvezetők nélkülözni tudnak.

Szabón dékánhelyettes véleménye szerint a terület orvosigenyet elsősorban a törzsgárdába soroltakból kellene kielégíteni. A szigorlók gyakorlati oktatása nagyobb kórházakban kell történjék, ezért kivánaLos lenne, hogy a megyei kórházak vezető főorvosai volt klinikusok legyenek, akik szivügyüknek tekintenék az oktatást és azt képesek kézben is tartani. Éppen ezért, ha addtt esetben valamely megyei kórházban főorvosi állás megürül, annak elfoglalására elsősorban az arra alkalmas tapasztalt egyetemi tanszemélyzeti tagokat kell felkérni.

Kovács elvtárs bejelenti, hogy a személyzeti osztály felkérteaz intézetvezetőket, szólitsák fel azon oktatókat a megürült főorvosi állások megpályázására, akiknek egyetemen tartásához nem ragaszkodnak. Nem tudni milyen meggondolások alapján, az intézetvezetők senkit nem szólítottak fel erre.