Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1960. október 7., I. rendes ülés
- 9 -tő tanfolyamok irányítását a szakminisztériumok vennének át. Az egészségügyi szakiskoláktól azt várjuk, hogy szocialista közegészségügyi szemlélettel felkészült fiatalaokat adnának az egyetemre. Javasolja továbbá, hogy az egészségügyi szakiskolákban a ma tudományában mind jobban helyet foglaló műszerek ismeretére is tanítsák meg a fiatalokat. Dr.Kántor László: Sok szó esett az iskolákban tapasztalható túlterhelés kérdéséről. Felvetődik az a probléma, nem lenne helyes Magyarországon is - hasonlóan a külföldhöz - az iskolakezdést 7 éves korban bevezetni, mivel a 6. életévét alig betöltött gyermekre nagyobb megterhelést ró az általános iskola elsőéves anyaga, mint a 7 éves gyermekre. Helyesnek tartaná, ha az általános iskolákban a gyermekek kézügyességének fejlesztésére visszaállítanák a kötelező kézimunkaoktatást. Az egyetemi oktatással kapcsolatban megemlíti, hogy vannak szempontok, amelyeket a gyakorlati oktatásban nem érvényesítenek. Pl. a fiatal orvosoknak sok problémát okoz a tanácsadás megtartása. Ebhez az volna szükséges, hogy az egyetemeken a hallgatók megfelelő alapot kapjanak ilyen irányban az elméleti oktatásban. Dr.Harsányi István szintén az oktatás túlterhelésének kérdésével foglalkozik. Megemlíti, hogy a szellemi túlterhelés mellett bizonyos fokú testi túlterhelés is tapasztalható az iskolákban, pl. a tornaórákon. Kifogásolja többek között, hogy ha a gyermek tornából nem éri el a kivánt szintet, az abból kapott rossz osztályzat lerontja az általános tanulmányi eredményét. Bejelenti, hogy Bács megyében 600-nál több olyan baleset történt az iskolásgyermekek körében, amelyek nagy része tornaórán, és az iskolában belül következett be. Petri rektor összefoglalva az elhangzottakat kijelenti, hogy a megbeszélés hasznos volt, mert sok olyan szempontot vetett fel, aminek a Minisztériumhoz való felterjesztése az oktatás fejlesztése érdekében indokolt. A mai előkészitő megbeszélés és a tanügyi reform .azt a kötelességet rója egyetemünkre, £ogy részletesen megtárgyaljuk az előttünk álló feladatokat és konkrét javaslatot tegyünk az illetékesek felé. A vitán elhangzottakkal kapcsolatban kiván néhány megjegyzést tenni. Megfontolandó volna, hogy a közegészségügyi adminisztrativ ismereteket - amelynek hiányát a hozzászólók közül többen felvetették - a közegészségtan elméleti, vagy gyakorlati oktatásába iktassák be. Az egyetemi felvétel előtti előkészitő tanfolyam szükségességével egyetért, azonban az orvosképzés tekintetében nem tartja szükségesnek, hogy az egyetemi felvételt feltétlenül valamely ipari üzemben eltöltendő fizikai munka előzze meg. Az Eü.Minisztérium rendelkezése értelmében fizikai munkának ismerik el az egyetemi felvételt megelőzően valamely egészségügyi munkakörben eltöltött időt. Meg kellene mindenesetre határozni, mely munkaterület legyen az, amelyben való gyakorlati munkát feltételként kivánnak meg az egyetemre kerülésnél. Véleménye szerint lehetne pl. a közegészségügyi munka is. -Felvetődött az a kérdés is, hogy a középiskola képzési idejét meg kellene rövidíteni és az utolsó évét a főiskolai tanulmányok előkészítőjévé tenni. Az egyetem részéről ez a javaslat is mérlegelendőnek látszik. Nagyon fontos volna azonban arra törekedni, hogy az oktatási minimumot megállapitsíik, azokat a kritériumokat, amelyek alapján a hallgatót egyrészt átengedjük és megfe-