Szegedi Orvostudományi Egytem - Egyetemi Tanács ülései, 1957-1961, Szeged
1960. október 7., I. rendes ülés
- 7 -zölnék. Célszerű volna továbbá, ha az orvosegyetemi oktatószemélyzet pedagógiát és nyelveket tanulna, utóbbit a Tudományegyetem oktatóival való megegyezés alapján lehetne megoldani. Rávnay professzor: Az irányelvek azt célozzák, hogy az oktatás kerüljön közelebb a gyakorlati élethez. Ezt a célt szolgálják a szakközépiskolák is. Hallott róla, hogy a szakközépiskolákról különbözeti vizsga letétele után egyetemre is felvételt nyerhetnek a hallgatók. Meggondolás tárgyává kellene tenni, hogy ez a különbözeti, vizsga miből álljon. Gyakorlati tapasztalatból tudja, hogy a hallgatók tanulmányaik során nehéz helyzetbe kerülnek, mert az alapban sokszor hiba van, hiányosak ismereteik. Az a rendszer pl., hogy a hallgatók az egyetemen hallgassanak két féléven át latint, tudomása szerint nem vált be. Leszűrve a tapasztalatokat olyan különbözeti vizsgára gondol, amely után a hall- , gatók kikerülve az egészségügyi szakközépiskolákból ne érezzék idegen területnek az orvostudományi egyetemet és tanulmányaik idején megállják helyüket. A továbbiakban kifejti, hogy miután az egyetemnek általános orvosképzést kell adnia legelsősorban, a tananyagot revideálni kell, mert kétségtelen, hogy a hallgath túl vannak terhelve. A Bőrgyógyász Szakcsoport megtárgyalta az oktatás bőrgyógyászati vonatkozású problémait és a közeljövőben meg fogja vitatni a tananyag revideálásának kérdését is. Javasolja, hogy a-bőrgyógyászati szigorlat ne a IV.év után történjen, hanem a VI.évben. Ha visszatérünk arra a rendszerre, hogy szigorlat előtt a hallgatónak bizonyos időt klinikán, vagy kórházi osztályon kell eltöltenie, ahol megtanulja a dermatológiát és mindazt, amire a gyakorlati életben szükségé van, ez számára csak előnyt jelent. Csatlakozik az Ivánovics professzor által felvetett javaslathoz, hogy egy bizonyos módozattal a természettudo-■ mányokat kapcsoljuk össze a jövő kutatógárdájának a kiképzésébe. Az ő tapasztalata szerint is a vegyészi diplomával rendelkezők, ha felvételt nyernek az orvosegyetemre, olyan előismeretekkel és gyakorlattal rendelkeznek, ami komoly hasznot jelent és az igazi kutatók ezekből az emberekből kerülnek ki. Dirner dékán: A felsőoktatási intézmények oktató-, nevelőmunkájának módszereinek fejlesztésével kapcsolatban megemlíti, hogy az egyetemünkre komoly tennivalókat hárít. A felsőoktatás módszertanának Írásban való lefektetése fontos és szükséges, elsősorban a fiatal oktatók számára, akik igénylik is azt, főképen a gyakorlatok vezetésénél vennék hasznát pedagógiai tudásuknak. Szükséges volna a felsőoktatás módszertanának kidolgozása azért is, hogy a középiskolai tanári kar megismerje az egyetem jelenlegi oktatási módszerét, mert más oktatási módszereket hasznai a középiskola és másokat az egyetem. A középiskolás ha belrerül az egyetemre, a felsőfokú oktatási módszer következtében gyakran visszaesik tanulmányi színvonala. Ezért volna kívánatos, hogy már a III. és IV.gimnáziumban a lehetőséghez mérten az egyetemi szellemnek megfelelően végezzék a középiskolai oktatást, mivel csak igy lehetne eredményesen a hallgatók nagy részénél egyetemre kerülésükkor mutatkozó nehézségeket kiküszöbölni. Dr,Berkes Pál: Véleménye szerint nincs olyan iskolatípus, amely tökéletesen kiképzett embert bocsájt ki az életbe. Az orvosegyetemeken- is elismert tény az, hogy a hat éves képzés alatt nem kerülhetnek ki kész orvosokként a hallgatók az életbe, ezért szükséges a diploma megszerzése után még két éves gyakorlati központi gyakornoki minőségben.
