Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár
1942. április 16., VII. rendkívüli ülés
lomban áttekintése már gyengébb. Kézikönyveket is többször idéz,közismert tényéknél is ilynemű forrást jelöl meg. Kémet levéltárakból szerzett anyaga ó drb. iratot ölel fel. A felvetett kérdést minden vonatkozásában megfigyelte s igazolásul bekezdésekben forrásra hivatkozik. Az értekezés jó összefoglalást nyújt, de túlságosan elaprózott fejezetei miatt a fol.ytonosság szenved. Inkább az alkotó kövek emelkednek ki, mintsem a kész építmény fog meg bennünket. Az értekezés mint olvasmány fárasztó, emelkedettség hiányában nem éppen élvezetes. I^jaz, hogy a téma is száraz. Sűrűn ismétlődő apró bekezdései az egységet bomlasztják. Az meg teljesen gyakorlatiatlan, hogy a rendes jegyzeteken kívül még sokszor a mondatok végén még forrásokat jelöl meg, zárójelekbe téve azokat, űz eljárás a könyv kiállítását is rontja. Mindenesetre jó lett volna, ha a szerző dolgozatának kéziratát előzőleg bemutatta volna, sokkal ügyesebbet alkotott volna. A tárgyi tudás, a szorgalom a dolgozatot mindamellett ajánlja. Az irodalom felsorolása, a források pon< tos megjelölése, a levéltári kutatást több levéltári irat szövegközlése, jó térkép melléklet, valamint az --rtekezés gondos nyomása érdeme / a szerzőnek.
