Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/2, Kolozsvár

1942. április 16., VII. rendkívüli ülés

<f3

veszettel is" /18/. A népművészet épúgy élettény, mint a tánc, ének, me-«, se, gazdasági munka. Igen szép a bejvezetésnek az a része, amely párhuzamot von az urbanus-humanista "halhatatlanságra" törekvő szellemi alkotások és az élethez kötött népművészet között* Itt is megtalálja a kapcsolatot Ortutay a szellemi és a tárgyi néprajz között: azt az egységlátást, amely őt is, mint Katona Lajost,VAski Károlyt, egynémely szükkörü tárgyi néprajzos fölé emeli:"A szájhagyomány ép olyan vegetativ, szinte tudattalan megőrző forma, mint a szőttes-technika, minták diszítésformák, egy korsé alakjának tanító átadása... A művek állandó pusztulása ezt a műveltségi formát sohasem bántotta. "A következő lapon /20/ hasonló, a népművészet lényegébe vágó megjegyzése: "A tárgyak szinte fukar tiszteletét nem a művek monumentalizálása, megörökítése vezette, hanem nagyon is gyakorlati meggon*“’* Kj

dolások." Naumann és iskolája elméletét, mely szerint a népi alkotások világa nem más, mint a magasabb társadalmi osztályok műveltségének utánzása, természetesen nem fogadja el Ortutay. Egyén és közösség viszonyát tekintve itt is azt az állás— pontot képviseli, mint más műveiben: az egyén megvalósításán, értelmezésén keresztül kelnek életre a közösség Ízlésétől, hagyományaitól irányitottan a népművészet al—