Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1941-1942/1, Kolozsvár

1941. november 27., III. rendes ülés

gyár kiejtés romlásának ügyével.Abban a helyzetben nem tehettünk ennél többet, bár láttak,hogy rumén középiskolákban nevelkedő ifjúságunk nyelve, kiéjtése,magyar beszédének hanglejtése milyen megdöbbentően romlik.A magyar felekezeti iskolák magyar tanáraitól, sőt más szakok öntudatosabb tanáraitól is elég ilyen irányú panaszt lehetett hallani.

A hallgatóimmal való közvetlen é- . rintkezás naponta meggyőz arról,hogy az az ifjúság,mely a kisebbségi sorsban nőtt fel,ha érzéseiben,a magyarsághoz való törhetetlen,ösztönös ragaszkodásában jó magyarnak mondható is,az idegen tanitási nyelv és környezet, vagy legalább is hiányos középiskolás nyelvi tanulmányainak következményeképpen a nyelvi tisztaságnak és szépségnek kérdését nem látja eléggé fontos követélménynek.Akárhányszor más karok hallgatóival is érintkezem,de ekkor is hasonló tapasztalatokat szerzek.Ilemcsak a kisebbségi sorsban felnőtt ifjuság,hanem a csonka haza más részeiből ide került hallgatók,sőt általában az egész magyar értelmiség egy részének beszédével kapcsolatban is helytállók ezek a megállapítások.Amennyire a budapesti Pázmány-egyetem újabb kiadványaiból látom,és füllel tapasztalom is,ebben a tekintetben nem rózsásabbak az a— nyaországi állapotok sem. /V.ö. Eckhardt Sándor: A jó magyar kiejtés aktái.Budapest,1941./

Ilyen körülmények között az egye-