Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1940-1941, Kolozsvár

1941. május 15., IX. rendkívüli ülés

Ennek a két kérdésnek orvoslása nélkül pedig az egész intézmény suta marad és feladatának nem feleiket meg,1936.évi felsőoktatási kongreszszusunkon már elmondottam véleményemet az intézeti és szemináriumi oktatásról és a segédszemélyzetről,e tekintetben tehát ismétlésekbe bocsátkozni nem szeretnék.Csak azt a— karom kiemelni,hogy a segédszemélyzet alkalmazásában élesen el kell választani egymástól egyrészről az állandóbb jellegű adjuncturát ás az efölött az újabb időben főképen a műegyetemen divatba jött intézeti tanárságot,másrészről a tanársegédi és gyakornoki kategóriát.

Az utóbbiaknál a tudományos kiválasztás szempontjai az irányadók s a cél,hogy a tudományos ambicióju tehetségeknek mód nyújtassék arra,hogy az egyetemi képzés segédszerepeiben magukat az egyetemi oktatás módszereibe belegyakorolják és emellett önálló tudományos kutatásaikat megfelelően fölszerelt intézetekben folytathassák.Kezelik tehát az intézetek anyagát,a hallgatókat azok használatába munkájuknak megfelelően bevezetik, a segédeszközöket velük rendszeresen megismertetik, esetleg bizonyos/^vezető előadásokat is tartanak.

Az adjunctusnál és az intézeti tanárnál ezzel szemben intézeti érdekek a döntők,az adjunctus a tanár helyettese, az intézet adminisztratív vezetője. Ezért az adjunctusokat nem lehet úgy