Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1940-1941, Kolozsvár

1941. május 15., IX. rendkívüli ülés

képzéssel,puszta ismeretek közlésével is foglalkoznia ke11.Ennek mind a tanuló ifjúság,mind a tanár csak' kárát látja.A tanárnak csak a tudós képzés,a legfelsőbb elméleti tudás közlése lehet a feladata.Szükséges tehát,hogy melléje olyan segéderőket osszunk be,akik a tanuló ifjúságot egészen középiskolai módszerekkel az elemi ismeretekre oktatnák.A proszeminárium e tekintetben nem vált be. Ezeken a heti két vagy talán több órán a hallgató tanulna,felelne,miként a középiskolában meghatározott tananyagot.A feladatot az egyetemi segéderő végezné el,a tanár legfeljebb csak ellenőrizné munkáját.Ezzel megakadályoznék azt,hogy az egyetemi hallgatóság rendszeres,komoly anyagtudás nélkül csak vizsgákra készülne. Ma az a helyzet,hogy az egyetem még azokkal is,akik csupán tanári oklevelet kívánnak szerezni,úgy bánik,mintha máris tudósok volnának.Pőleg ez az oka annak,hogy az egyetemekről kikerülő bölcsészifjuság rendszerint anynyit sem tud,mint amennyit érettségire kellett volna tudnia.

A másik baj az,hogy az egyetem -épen azért,mivel képtelen a tanárképzéssel komolyan foglalkozni— a tanárképzést félig-meddig kiengedte kezéből és egy külön szervezetre,a Tanárképzőre bizta.A Tanárképző Intézet természetesen egyetemnek képzeli magát és -legalább is Pesten ez a helyzet- a hallgató idejét elvonja a ta-