Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1939-1940, Szeged

1940. május 30. IX. rendes ülése

nünek látszik, hogy a "Pályázati szabályok" 12. pontja /amely az 1876.december

20-án tartott s a pályázatok elbírálásánál elhangzott beszédeket magában foglald Fasciculus 108.1-ján található/ irányadó e tekintetben. Ebben ugyanis bennefoglaltatik, hogy ha a pályázó "müvének kiadása alkalmával az egyetemi pályázatra, illetőleg jutalmaztatására hivatkozik, köteles a bírálatokat egész terjedelmükben a dolgozathoz kinyomtatni."

"Az a tény, hogy a mondatban egyes számú állitmány van, nyilvánvalóvá teszi, hogy csak is egy pályamunkáról van szó, amely tehát legalább két bírálatot kapott, illetőleg két bíráló egyöntetű véleménye alapján biráltatott el. Megerősíti ezt a 12. pont első része is, amely kimondja, hogy "A pályamű a szerző tulajdona marad, aki annak kinyomatása felől szabadon rendelkezik." Kincs tehát kétség aziránt, hogy a szabályzatnak ez a pontja, amely ugyan a pályamunkának, illetőleg szerzőjének jogi helyzetével foglalkozik csupán, az elbírálás mikéntjét is eleve meghatározza. Ezt a hivatkozott időben meglévő és igazolható gyakorlat is bizonyltja.

De bizonyltja az a tény is, hogy a testvér karok - az orvosi kar kivételével - ma is ragaszkodnak a Kolozsváron kialakult gyakorlathoz. De ragaszkodik a gyakorlathoz az egyetemi Tanács is, amit az is bizonyit, hogy a pályázatok hirdetésekor, a legutóbbi évben is a pályázati szabályok közlésében - mutatis mutandis - a pályamű szerzőjének jogai mellett a bírálatok kinyomatását továbbra is kötelességévé teszi.

Karunkon Szegeden is ugyanez a már régen kialakult joggyakorlat állott fenn egész 1936/07 ig. Kari határozat ezt a gyakorlatot nem szüntette meg s igy az eredeti elgondolástól, amelyet a szabályzat hivatkozott pontján túl közel 70 éves tradició is támogat, eltérni már csak a-