Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1939-1940, Szeged

1940. május 30. IX. rendes ülése

szolga van, akik már évek óta e minőségben teljesítenek szolgálatot. Mind a három nos ember, kettőnek gyermeke van, s ezek a használható, jóravaló, családos emberek havi csekély fizetésért egész napos szolgálatot teljesítenek.

Fizetésük és családi állapotuk a következő:

MRTUGZ JÓZSEF, nős, két kis gyermekkel, szüleit is segiti, fizetése:

69 pengő 91 fillér.

DOBÓ ANDRÁS, nős, testvére 7 tagú családját segélyezi, fizetése: 67 pengő 95 fillér.

TÓTH FEhEHC, nős, egy kis gyermekkel, fizetése: 67 pengő 95 fillér.

Ezek az emberek jogosan panaszolják, hogy képtelenek csekély fizetésükből a mai viszonyok között családjukat fenntartani. Hogy ez valóban igy van, mindnyájan tudjuk, mert a csaknem naponként fokozodó drágaságot mi is érezzük. De nemcsak Karunkon, hanem az egész egyetemen sok ilyen családos, kisfizetésű, szegó'dményes szolga van, akik növekvő elkeseredés közepette élnek és teljesitik állami szolgálatukat.

Ezek a szegődményes szolgák egyetemünktől, családtagjaik után semmi néven nevezendő családi segélyt nem kapnak, illetőleg az egyetemi Gazdasági Bizottság' egyik korábbi határozata értelmében csak a harmadik gyermek után kapnak 5 pengőt.

Ezzel szemben azt látjuk, hogy a bankok, magánvállalatok, magánkezelésben lévő gyárak, sőt a nagyobb műhelyek is már rendszeresítették a minden gyermek után járó családi segélyt. Ez a tény csak fokozza szegődményes szolgáink elkeseredését, mert itteni állami szolgálatukban anyagilag hátránypsabb helyzetben vannak a magánvállalati alkalmazottakkal szemben, akik a családi segélyen kivül minden vállalatnál, minden cégnél