Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1938-1939, Szeged

1939. január 26. V. rendes ülése

gel áll előttünk. A XYII. század szellemét könnyebb meglátni Bemini Szent Teréziáján, mint kielemezni az abszolút fejedelmi hatalmat taglald traktátusokból.

Ezek a megértés technikája terén mutatkozó előnyök természetesen nem teszik a művészettörténetet a história alaptudományává, hanem csupán egyik szerencsés helyzetben levő s igy igen tanulságos diszciplínájává, mely mellett a szükebb érdeklődésre számitó zenetörténetnek hasonló szerepe és jelentősége van.

Az előbbi idézet példájánál maradva: korunk arculatához hozzátartozik a zene kultusza, melyről a történetírónak, ha ábrázolása életszerűségét komolyan veszi, számot kell adnia, de Ugyanúgy hozzátartozik a bankügy és a közlekedés megnövekedésének mozzanata is. A művészettörténet jelentőségének túlbecsülése könynyen a történeti valóságnak széplelku leegyszerűsítéséhez vezethet, amire az u.n. szellemtörténet bizonyos irányai határozott hajlamot is mutattak. Hogy a korlátáival tisztában levő művészettörténet mily termékeny általánosabb történelmi inspiráció lehetőségeit rejti magában^arra elegendő magyar viszonylatban Horváth Henrik munkásságára utalni, melyben a művészettörténeti érdeklődés vált oly eredmények forrásává, melyek a XV. századra vonatkozó ismereteinket jelentékenyen gazdagították.

A művészettörténetnek más tudományokkal való kapcsolatai a történelmen és irodalomtörténeten kivül az esztétika s igy a bölcselet irányába vezetnek. Esztétikai tanulmányokat alapos művészettörténeti tudás nélkül aligha lehet eredményesen folytatni s külön esztétikai tanszék hiányában a művészettörténet ennek pótlására az irodalomtörténeti tanszékekkel legalább is azonos mértékben alkalmas.

Egyetemünk e nyilvánvaló szükséglet szempontjából a lehető legkedvezőtlenebb helyzetben van. Mig a budapesti egyetem