Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1933-1934, Szeged

1933. november 30. III. rendes ülése

-10-kor a hallgató ellen kifogás nincs és az utólagos beszámítás csupán a kény­telen elútasítást hozza helyre. Ha pe­dig az elutasításnak egyéb az oka s az elutasító Kar azt a hallgatót ezu­tán sem óhajtja befogadni, akkor egy­szerűen nem számitja be a másik Kar hallgatójaként beírt előadásokat-. Ezt a kockázatot az a hallgató magára vet­te, amikor igy járt el; jogorvoslatra nincs semmi lehetősége. Ebből a szem­pontból tehát intézkedés szükségét nem látom, minthogy tisztán a Kar dolga, hogy ilyen esetekben miként kiván ha­tározni . Nem ilyen egyszerűen áll a dolog arra a Karra vonatkozóan, amely a má­­sunnan elutasított hallgatót befogad­ta. Megtörténhetik ugyanis, hogy ha az ilyen számítással lényegében véve egyebütt töltött félévet az a Kar nem számítja be, a hallgató mégis az őt befogadó Kar tudománykörére fanyalodik s félévet veszíteni természetesen nem akarva, a Kar szabályai szerinti ren­des időben jelentkezik vizsgálatra. Úgy látszik/ezzel csakugyan kijátszható az a szabály, amely a tanulmányi időt abban a feltevésben Írja elő, hogy va­lóban azzal a tanulmánnyal foglalkozik a hallgató az egész idő alatt, az i­­lyen mesterkedés tehát a szabályszérű tanulmányi időt megrövidíti. Még sem látom szükségét külön intézkedésnek ebből a szempontból sem. Valamennyi Kar számbaveszi a vizsgálatra való jelent­kezéskor úgyis a leckekönyvet, hogy hallgatott-e valaki mindent, amit azt a vizsgálatot megelőzően hallgatnia kell. Ha nem hallgatta, hiában van meg a félévek száma, külön határozat nél­kül vizsgálatra úgy sem bocsátható s a másutt hallgatott kari félév beszámítá­sáról ugyanúgy kell dönteni, mintha má­sik Kar dékánja láttamozta volna. A mes­terkedést tehát ebben az esetben is sa­ját veszélyére követte el az illető és nincs hova felebbeznie. Kérdés azonban: vájjon nem köthető­­e ä félév érvényesítése ahhoz, hogy a régi szabályok szerint kötelező heti 20 órát azon a Karon hallgassa mindenki, a­­melyik Kar beiktatta ? Nézetem szerint ezt nem lehet kimondani. A most érvé­nyes TanulmányirPegyelmi- és Leckepénz Szabályzat 67.§-a kifejezetten megenge­di, hogy a hallgatók bárhová beiratkoz­hassanak, csupán a nőket nem engedi o­­lyan Kar előadásaira, ahová nők nem ve­hetők fel. A hallgatás szabadságát nem is szabad megkötnünk. A 20 óra tehát igen vegyesen szedhető össze, de ter­mészetes, hogy valamelyik Kar tanulmá­nyainak uralkodniok kell a hallgatott előadások között s mindenkinek arra a Karra kell magát felvétetnie, amelyik­nek tudománykörével főképpen akar fog-

Next

/
Thumbnails
Contents