Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1933-1934, Szeged

1933. november 30. III. rendes ülése

-10-kor a hallgató ellen kifogás nincs és az utólagos beszámítás csupán a kénytelen elútasítást hozza helyre. Ha pedig az elutasításnak egyéb az oka s az elutasító Kar azt a hallgatót ezután sem óhajtja befogadni, akkor egyszerűen nem számitja be a másik Kar hallgatójaként beírt előadásokat-. Ezt a kockázatot az a hallgató magára vette, amikor igy járt el; jogorvoslatra nincs semmi lehetősége. Ebből a szempontból tehát intézkedés szükségét nem látom, minthogy tisztán a Kar dolga, hogy ilyen esetekben miként kiván határozni .

Nem ilyen egyszerűen áll a dolog arra a Karra vonatkozóan, amely a másunnan elutasított hallgatót befogadta. Megtörténhetik ugyanis, hogy ha az ilyen számítással lényegében véve egyebütt töltött félévet az a Kar nem számítja be, a hallgató mégis az őt befogadó Kar tudománykörére fanyalodik s félévet veszíteni természetesen nem akarva, a Kar szabályai szerinti rendes időben jelentkezik vizsgálatra.

Úgy látszik/ezzel csakugyan kijátszható az a szabály, amely a tanulmányi időt abban a feltevésben Írja elő, hogy valóban azzal a tanulmánnyal foglalkozik a hallgató az egész idő alatt, az ilyen mesterkedés tehát a szabályszérű tanulmányi időt megrövidíti. Még sem látom szükségét külön intézkedésnek ebből a szempontból sem. Valamennyi Kar számbaveszi a vizsgálatra való jelentkezéskor úgyis a leckekönyvet, hogy hallgatott-e valaki mindent, amit azt a vizsgálatot megelőzően hallgatnia kell. Ha nem hallgatta, hiában van meg a félévek száma, külön határozat nélkül vizsgálatra úgy sem bocsátható s a másutt hallgatott kari félév beszámításáról ugyanúgy kell dönteni, mintha másik Kar dékánja láttamozta volna. A mesterkedést tehát ebben az esetben is saját veszélyére követte el az illető és nincs hova felebbeznie.

Kérdés azonban: vájjon nem köthetőe ä félév érvényesítése ahhoz, hogy a régi szabályok szerint kötelező heti 20 órát azon a Karon hallgassa mindenki, amelyik Kar beiktatta ? Nézetem szerint ezt nem lehet kimondani. A most érvényes TanulmányirPegyelmi- és Leckepénz Szabályzat 67.§-a kifejezetten megengedi, hogy a hallgatók bárhová beiratkozhassanak, csupán a nőket nem engedi olyan Kar előadásaira, ahová nők nem vehetők fel. A hallgatás szabadságát nem is szabad megkötnünk. A 20 óra tehát igen vegyesen szedhető össze, de természetes, hogy valamelyik Kar tanulmányainak uralkodniok kell a hallgatott előadások között s mindenkinek arra a Karra kell magát felvétetnie, amelyiknek tudománykörével főképpen akar fog-