Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi kar tanácsülései, 1933-1934, Szeged

1934. január 12. IV. rendkívüli ülése

- 6 -2. A kiválogatást szabályozó 46.-54.§§-ok nyilvánvalóan azt tartják szemelőtt, hogy általában főiskolára, különösen pedig egyetemre és műegyetemre csak alaposan megrostált emberanyag juthasson fel. Ezt a törvényjavaslat három rendelkezéssel igyekszik biztosítani:

a/ azzal, amit a 49»§• 2.,3.és 4.pontja valamennyi osztályra vonatkozóan kimond /l.ott/,

b/ azzal, ahogyan a 47«§.2. és 3.pontjában a IV. osztály után az V.-be való fellépést megnehezíti /l.ott/, és végül

c/ azzal, hogy az 55.§.2. pontjában az egyetemre való jogosítást nem adja meg valamennyi érettnek, hanem csak a legjobbaknak /l.ott/.

Nekünk, egyetemi tanároknak, mindezeket az intézkedéseket örömmel kell üdvözölnünk, ha az egész kérdésben, csak a középiskola színvonalára gondolunk és a szabályozás várható következményeit csupán az egyetem szempontjából nézzük. A középiskolai szinvonal további sülyedését meg kell gátolni; az egyetemi oktatásban pedig az egyetemi színvonalat lehetővé kell tenni, őszintén megmondom azonban, hogy magokat, a törvényben igymeghatározott szabályokat, nem tartom elegendőnek. E szabályozás ugyanis igen könnyen vezethet arra, hogy az osztályozás mértéke sülyed s a kegyelmi osztályzatoknak teljesen meg nem szüntethető rendszere újabb virágzásnak indul. Éppen ezért e rendkívül nagyjelentőségű szándéknak, a komoly válogatásnak minél teljesebb megvalósítása érdekében azt kell óhajtanunk, hogy a tanárok és vizsgálati elnökök megfelelő módon kapjanak erősítést minden felsőbb tényezőtől a kellő szigorúság, azaz a lehető legnagyobb mérték alkalmazásában. Magyarul kimondva: ne legyen az osztályozásban protekció. Ma még nem vagyunk ott, hogy a tanulók értékét egészen tárgyi alapon tudjuk megállapítani; az amerikai rendszer sok igazságtalanságát meghonosítani nem lenne jó; a tanulók megítélése mindig a tanitók dolga lesz. Éppen ezért arra van szükség, hogy mindenki, aki osztályoz, egyrészt lélektani, másrészt ethikai irányitást is kapjon a növendékek megítélésére. Ezen kettőt értek: lélektani és erkölcsi mozzanatok számbavételét a tanuló megítélésekor, valamint az osztályozás lélektanában és az osztályozással járó nagy erkölcsi felelősségről való tájékoztatást. Fenyeget itt az a veszedelem, hogy a tárgyi tudás szempontja háttérbe szorul; ezt nem szabad