Szegedi Tudományegyetem - József Attila Tudományegyetem munkatervek és beszámolók, 1959-1970, Szeged
1960/61 - Jelentés a Szegedi Tudományegyetem 1960/61. tanévi munkájáról
36 tálában kitűnő és jeles, esetleg jó rendű hallgatónak juttatnak az adományozó szervek társadalmi ösztöndíjat, vagyis olyan hallgatók* nak, akik már középiskolai tanulmányaik során bebizonyították rá* termettségüket mind szakmai, mind politikai szempontból arra,hogy szocialista értelmiség tagjai - szabad itt előlegeznünk * vezető tagjai legyenek. A társadalmi ösztöndíjas hallgatókkal olyan értelemben is foglalkoznunk kell, hogy ezek már egyetemi hallgató korukban ismerjék meg a falu problémáját, necsak egy falunak, szülőhelyüknek vagy lakóhelyüknek problémáját, hanem általában a falvak problémáját. Különös hangsúlyt kap itt azért a társadalmi tanulmányi ösztöndíjas hallgatóknak a népművelési munkába, valamint az úttörő és KISZ műnk ba való bevonása. Nyilvánvalóan a falu népe, a falu vagy kisebb városok állami és pártvezetői ezektől a tőlünk kikerült uj értelmiségtől várják azt a segítséget, melyet a szocialista építésünk jelen szakaszában nekik el kell végezni és melyhez ezek a hallgatók már komoly és jelentős segítséget tudnak adni. A hallgatót már rá kell szoktatni arra, hogy szünidőben, vagy egyéb alkalmakkor is foglalkozzék lakóhelyének, szülőhelyének kérdéseivel, feladataival. Ismerje meg azt a vállalatot, vagy az államigazgatásnak azt a részét, melyben rövid idő múlva neki is dolgoznia kell. Munkálkodjék már egyetemi hallgató korában is annál az iparvállalatnál, annál az üzemnél, ahová egyetemi találmányai befejezése után kerülni fog. Meg kell mondani, hogy a társadalmi tanulmányi ösztöndíjat alapitő szervek nem minden esetben jártak el azzal a körültekintéssel, melyre szószerint le, de szellemben is szükség van. Adtak olyan hallgatónak is ösztöndíjat, ki anyagi helyzetéből kifolyóan nem szorul rá a társadalmi tanulmányi ösztöndíjra. Másrészt nem törekedtek az adományozó szervek arra, hogy minél több olyan fiatalnak juttassák a társadalmi ösztöndíjat, akik már egy-két évet a termelő, különösen a fizikai termelő munkában töltöttek. Valahogy az a látszata, hogy a vállalatok, üzemek, intézmények vezetői eleget akartak tenni a rendelkezésnek, de annak intencióival már nem foglalkoznak olyan mértékben, hogy az intézkedésük kihatásában érezhetővé vált volna. Sajnos nem foglalkoznak eleget ösztöndíjasaikkal az üzemek és az intézmények. Sokszor a formalitásnál is kevesebbet foglalkoz- 25 -
