József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1983-1984, Szeged

A káderpolitika fő feladataira vonatkozó első két bekezdés régi elveket fogalmaz újra, amelyek eddig nemcsak szubjektív okok miatt maradtak megvalósulatlanok. A gyakorlati, kutatóintézeti, egyáltalán a külső szakemberek bevonásának a vidéki helyzetből adódóan is számos nehézsége van, amelyek az utóbbi időben csak fokozódtak. /Lakás, utazás, fizetés stb./

Itt ragadjuk meg az alkalmat, hogy a tanárképzésben résztvevő egyetemi oktatókkal szembeni igényeket, amelyeket az anyag összessé ge alapján gyűjtöttünk csokorba,felsoroljuk: .

1. Hatékonyabb, intenzivebb alapképzés

2. Speciális képzés külön tantervek szerint

3. Tehetséggondozás

4. Posztgraduális képzés - három formája(háromfajta teendővel

5. Átoktatás

6. Középiskolai oktatásban való részvétel

7. Tehetségkiválasztás

8. Oktatás a szakkollégiumokban

9. A nyitott egyetem

10. Tudományos munka

Nyilvánvaló, hogy mindez, nemcsak a káderek minőségével szemben támaszt követelményeket, hanem mennyiségi növekedést is igényel.

A tanszékvezetői megbizatások tervezett átalakitása ellentmond a demokratizálási és decentralizálási törekvéseknek, igy az anyag szellemének is.

A 47. oldal következő kitétele: ”... kisegitő személyzet létszáma már ma sem elegendő a színvonalas oktatási és kutatási tevékenységhez.” után odakivánkozik: különösen vonatkozik ez a társadalomtudományok oktatásával és kutatásával foglalkozó tanszékekre.

IX. A felsőoktatás fejlesztése fontos nemzeti ügyünk - e mondatnak egyértelműen pozitiv volt a f ogadtatása. Felmerült az óhaj mindenképpen el kell ismertetni ezt a legfelsőbb állami szervekkel és a közvéleménnyel egyaránt.

X,