József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1982-1983, Szeged

203- 6 -egy év alatt, minden részlete nem derülhet ti, most türelmet kér. Elsietett megoldási kisérle ttel szemben ha kompromisszumkészség a karok és önállóan gazdálkodó egységek vonatkozásában a későbbiek során is meg lesz, ha nem tévesztjük szem elől, hogy a karok és önálló gazdasági egységek nem lövészárokban szembenálló felek, hanem másféle alakzatot próbálunk felvenni, akkor szerinte az egyetemi összetartozás, egymásrautaltság szükségszerű tényéből következően a rendszert egyre tökéletesítve,

Szüicsíge^eimondani természetesen azt, hogy bizonyos negatívumok máris látszanak, rossz beidegződések tovább élnek, az un. központ lemondott a bér túlnyomó többségéről, de ez még nem jutott el a gazdasági egységek mindegyikének tudata mélyéig és a kezek tartása még mindig abban a pózban történik, mint amikor mindent a központból kaptak. Nyilvánvaló, hogy a kezeket más pozícióba kell tenni, a saját zseb felé közelíteni, ahová jelentős pénzek mennek át a decentralizált bérgazdálkodás bevezetésével. Ugyanakkor a karoknak éppen az átállás időszakára tekintettel a megcsappant rektori központi keretek ésszerű felhasználásával segítséget adnak, pl. a nyelvpótlék bevezetésében. Most május 1-étől a harmadik karon is belép a nyelvpótlék fizetése. Ez örvendetes, bosszantó az, hogy erre a főhatóságtól egyetlen fillért sem kapunk, tehát saját magunknak kell kigazdálkodni. MfSg egy dolgot kell elmondani. Eddigiekben arra törekedtek - és ez nem volt kis dolo^ - hogy a rendelkezésre álló, de adott nagyságrendű bért igazságosan osszák el. A következőkben arra kell törekedni, hogy több bérünk legyen és ezt próbálják még igazságosabban elosztani, fi. a bérösszegek nem emelkednek - bár abszolút igazságos osztásban nem hisz, nincs olyan fórum, amely ezt el tudná dönteni - de végül is ha nem törekszünk arra, hogy a bér növekedjen, akkor egy bűvös körbe kerülünk, mert egy meghatározott, sajnálatosan véges összeget kell állandóan osztani.

Pontos kérdésnek tartották a hallgatói^juttatások, illet-^ ve diákszociális ellátás kérdéseinek állandó napirenden tartását. Közismert, hogy 1982. februárjában az általános ösztöndíj, 1982. szeptemberétől pedig a szociális támogatás uj. rendszere vezetődött be az ország felsőoktatási intézményeiben. Pontos feladat volt, hogy ebben közreműködjünk a hallgatók bevonásával, velük szorosan együttműködve végrehajtsuk, ill. a tapasztalatokat állandóan gyűjtsük és meghatározott idő elteltével összegezzük azokat. Ennek az összegzésnek az ideje lényegében elérkezett, a karokon már korábban, ma d.e. az Egyetemi Tanács kísérelte meg, hogy egyetemi összegzést adjon, de tekintettel a napirendek sokaságára, egy nyugalmasabb doblőttre halasztották. Annyi már a kari összegzések alapján látható, hogy az uj ösztöndíj, tehát a diákszociális intézkedések uj rendszere lényegében az 1982-ig felhalmozódott restancia behozására irányult, de az együttjáró hallgatói szociális kiadások elég tetemes növekedésével /pl- 600 Pt-os kollégiumi dij, valamint az ebéd-vacsoradij esetén 670.- Pt-os kiadás/, végül is a hallgatókat az egyik oldalon^ megmutatkozó, bármennyire is szép pénzbeli gyarapodás ellentételeként, ettől lényegében megfosztotta. Komolyan aggódunk, ho^y ha rendszeresen nem következik be az ösztöndíjak "karbantartása”, akkor ezt a pillanatnyi helyzetet, amikor talán utolérte reál— értékét az ösztöndíjak nominálértéke, lényegében 1_2 év alatt el-