József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1973-1974, Szeged

-ÜNincs atekintetben sem egységes álláspont, hogy a -múltbeli remanens emlékképek a jelöltek egyes kollokviumairól vagy szigorlatairól menynyire befolyásolhatják a Vizsgabizottság tagjainak minősitő tevékenységét .

Az eddig elmondottakból az tűnik ki, hogy a komplex államvizsga bevezetése rengeteg problémát, és e pillanatban alig megoldható feladatokat vetett fel a felsőoktatási intézmények számára. De uppen ebben áll a fenti vizsgáztatási mód pozitívuma.

Valamennyi Bizottság elnöke egyöntetűen jegyzi meg, hogy a komplex államvizsga feltétlenül szükséges és jobb a korábbi vizsgáztatási módoknál, mert

a. / pregnánsan kiütköztek a jelen oktatási rendszer fogyatékosságai.

b. / Az egyetemi tantervi anyagot minden szakon jobban a célnak megfelelően kell súlypontozni.

c. / Feltétlenül beigazolódott, hogy a komplex szemléletű tanárképzési modell az egyedüli helyes célkitűzés, amelyhez csak egyetlen alternativa vezet. Az tudniillik, hogy meg kell oldani az ilyen képzettségű és szemléletű tanárok képzését, mert a gyakorlat - ha úgy tetszik a "piac" - ezt kivárja. Ha nem oldjuk meg, úgy nem "termelünk" "versenyképes" diplomákat;

A fentiek alapján a Kompié., állami Vizsgáztató bizottságok egyöntetűen javasolják a következőket:

1. / Minden oktató, aki tanárképzési feladatokat old meg, legyen tisztában a tanárképzés céljával és feladataival.

2. / Az előzőek érdekében tájékozódjék az V. éves tanárjelöltek tanítási munkájában us gyakorlatában.

3. / Minden szintű és módszerü foglalkozás tematikájába bele kell építeni azokat a komplex államvizsgái problémaköröket, amelyek beépíthetők. 3 tekintetben már komoly kísérletek folynak. Gélszerű

lenne bemutató el példásokat, szemináriumokat tartani.

4. / A biológiai és kémiai államvizsga tételek némelyikét felül keJ1

vizsgálni, és a célnak megfelelően jobban homogenizálni. El kell dönteni, hogy vajon érdemes-e külön tételesen megfogalmazni a filozófiai és a pedagógiai vonatkozásokat. Ugyanis a szakmai és szakdidaktikai kifejtésekből /amennyire az kézenfekvő/ úgyis adódnak a fenti problémák. Ha nem kézenfekvő, akkor pedig csak hiábavaló erőlködéssé válik.

5. / Feltétlenül körül kell határolni az államvizsga követelményeit.

Pontosan kell meghúzni az elégséges színvonalat, amelyre a felsőbb szintek ráépithetők.

6. / El kell dönteni, hogy mi legyen a sorsa annak a jelöltnek, aki

az elégséges szintet sem éri el, minthogy az elmúlt vizsgán is voltak és bizonyára a jövőben is lesznek ilyen jelöltek. /Jelenleg általában a -jelölthöz mérték a színvonalat és nem fordítva. Elégséges volt az, aki a legalacsonyabb szintet produkálta./