József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged

1966. november 10., rektori munkaértekezlet

- 5 -Előadás és gyakorlats

1 természettudományok oktatásában az elnólet és gyakorlat egymástól . elválaszthatatlan. Ugyanis a gyakorlati órákon tűnik ki, hogy

1/ a hallgatók megértették-e az előadási anyagot,

2/ rendelkeznek-e azokkal az alapvető ismeretekkel, készségekkel, amelyek egy-egy kitűzött feladat elvégzéséhez szükségesek,

3/ képesek-e ismereteiket önállóan továbbfejleszteni, világos formában kifejezni, továbbadnis

Már ezekből a szempontokból is kitűnik a gyakorlatok nagy jelentősége. A jól megszervezett gyakorlatok ezek mellett segíthetik annak a nehézségnek leküzdését, hogy nallgatóink rendkívüli bizonytalan, felszínes ismeretekkel rendelkeznek. A tudományok rohamos fejlődése mellett e2 világjelenség«. Az orvoslással kapcsolatban felmerül a kérdés nem lehet-e meghatározni az egyes tárgyak anyagminimumát, amellyel egy-egy szak idénye nég kielégíthető, s amelyet egy elégséges diplomához, vizsgához, kollokviumhoz feltétlen megkívánunk. /Alaptárgyaknál annyi, amennyi szükséges a későbbi szaktárgyak megértéséhez/. Professzoraink általában egyetér.tenek az ilyen gondolattal, megvalósítását azonban nehéznek, mesterkéltnek látják, ügy látszik pillanatnyilag jobbat találni nehéz. Az előadó és gyakorlatvezető közös munkája sokat tehet e téren, ha konkretizálják az anyag alapvető fogalmait, s azokat kapcsolatba hoznák a megfelelő gyakorlatokkal. Oda kellene hatni, hogy ezek a fogalmak r'f'iél gyakrabban szerepeljenek a gyakorlati órákon, úgy, hogy annak tartalmát, jelentését a hallgatók aránylag könnyen elsajátíthatják. A leiró jellegű tárgyaknál, ahol nem a megértésen, hanem egyszerűen a Ívvésó&on van a hangsúly, célt csak az anyag megfelelő redukciójával érhetünk el.

Előadás és_ jegyzer,:

Ma már csaknem minden alőadó egyetért azzal, hogy a jegyzet ^ a tankönyv nélkülözhetetlen eszköze az eredményes egyetemi oktatásnak. A jegyzet követelményeit azonban már nem egyértelműen határozzák meg.

A kérdéssel kapcsolatban a következő problémák vethetők fel:

1/ Ha van jegyzet, mit adjon elő az oktató? Egyesek r'7 érint min dent elő kell adni, amit a vizsgán megnövel, *.únkc Ellenvetés: ni szükség van akkor a jegyzetre?

2/ Ha jegyzet von, a hallgatók nem fordulnak teljes intenzitással az előadás áolé* Jegyzetelésük pontatlan, hiányos, s ha az előadó nem kívánja meg, attól szívesen el is tekintenek* így olyan aktuális részek maradhatnak el az anyagból, amit a jegyzet esetleg nem tartalmaz« Vagy lévén szó központi jegyzetről, amit az előadó mánként értelmez« Ebből mindenféleképpen a hallgatóra származik hátrány«

3/ Ha jegyzet van. konya;' van, az előadó szivemen smell ki abból a neki tetsző, esetleg súlypont ozo'tt részeket, a többit előadás nélkül a jegyze iood kell a hallgatónak megtanulnia. Kb. ez a MMo álláspontja *s* Ha a jegyzetek jól tagoltak, mérték-Stencilszám: TTK. 54-3