József Attila Tudományegyetem Rektori Tanács munkaértekezletei, 1966-1967, Szeged
1966. november 10., rektori munkaértekezlet
Vegyészhallgatók üzsíq_í gyakorlatai során szerzett tapasztalatok értékelése. Előre kell bocsájtanom, hoj e tárgykörrel több forum foglalkozik köztük a SZOT és a Magyar Kémikusok Egyesülete* ankét jai, Hasonló témakörben a Felsőoktatási Szemle hasábjain közlök egy két részből álló cikket /I.rész 1966-os évfolyam 366. olűal, II. rész ^novemberi számban jelenik meg./ A legutóbbi tanév tapasztalatairól pedig Karunk Dékánjának szeptember 16-án számoltam be, A III. és IV. éves vegyészhallgatók üzemi gyakorlataikat 1965/ 66-ban a tanévhez csatlakozva 4, illetve 7 héten át 23 féle vállalatnál végezték. A munkában az egye te.. részéről 6 asszisztens, a vállalatok részéről 3o mérnök vett részt. Ez az apparátus elegendőnek bizonyult. A hallgatók az egyes vállalatoknak konkiét feladatokat kaptak, amelyeket kívánságunkra a fogadó fél úgy igyekezett megválasztani, ho^y azok tanulmányozásán keresztül a hallgatók közelebb kerüljenek az üzemek műszaki problémáihoz, betekintsenek az alkalmazott technológiai folyamatokba s megismerjék a vállalatok szervezeti és gazdasági életét is. Ilymódon hallgatóink'élményszerű kémiai technológiai szakmai ismeretekkel gazdagodhattak. Ezen hatások igen jelentősek ha az üzemi gyakorlatok sikeresek. Az üzemi gyakorlat jelenlegi formája azonban e hutásokat gyakran csak gyarló módon képes elérni. Természetesen akadtak Sikeres gyakorlatokat biztositó vállalatok is. Ezek újra igazolták, hogy az üzemi gyakorlat alapjábanvéve helyes és értékes hasznot rejtegető oktatás i ~f orma, 3z űzőnek nagyobb rés záriéi ázöFban hifiig at o inklcal alig 'For od telt és igy az eredmény is ki nem elégítő volt. E helyzet létrejöttét eleme-zve úgy gondolom a főhibát abban kell keresni, hogy a foglalkoztatást nem az egyetem, hanem az üzemek vezetik s ezek többnyire nem foglalkoznál! kielégítő módon a hallgatókkal. Ahelyett, hogy felismernék az üzemi gyakorlatokban a szakemberképzés saját érdeküket is képező fontos állomását, est az oktatási formát nem ritkán '’szükséges rossznak” teldntik. A hallgatók üzemekbe kerülésükkor szakmai fcjlottségüknok nem állnak mé^ q.zon a fokán, hogy tudásukat önállóan, alkotó módon hasznosítani tudnak, továbbá az üzemek érdektelensége és fdfliésznlctlenségc, valamint a feltételek hiánya folytán ezeketaa ismereteket a gyakorlatok során nem szerzik meg. Ilymódon a vállalatok hallgat élük . munkáját nem tudjál! a maguk hasznára fordítani, következésképen a foglalkoztatásban közvetlenül nem is érdekeltek. A vállalatok nem biztosítanak ezárt kellő mértékben tehermentesített, pedagógiailag is képzett foglalkoztatási felelőseket, a hallgatólcnak szánt feladatok kiválasztása nem eléggé célirányos, nem kellően átgondolt, hanem gyakran ötletszerű. Határozott megfigyelésünk pedig, hogy a foglalkoztatási felelős hozzáállásától, személyes lelkesedésétől a gyakorlatok hatásossága nagymértékben függ. Jó felelős hiányában a vállalatoknál végzett munka gyakran el sem éri az egyetemi laborokban elérhető eredményeket, azaz jo0gal felmerülhet a kérdés: niért kellett a hallgatóknak a vállalatokhoz kerülniük? Mindebből helyotolen lenne azt a konklúziót levonni, hogy az izemi gyakorlatok szükségtelenek. A jól előkészített és jól levezetett gyakoritok hasznát számos példán volt alkalmunk látni. Csupán irra kívántam rámutatni, hogy az üzemi gyakorlatok jclon formái sok .ogyatákosságot tartalmaznak. Etoneilszí 547«
