József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1964-1966, Szeged
1S7- 7 -a/ mikor kerültek a^Személyzeti Csoporthoz az ottkésőbb, október 22-én a páncélszekrényben megtalált mellékletek, b/amennyiben Morvayné főéi© dó ,jól emlékezik, s^ az iratokat október 12. táján egyszerre csak az Íróasztalán találta, úgy ki tette azt oda, s hol hevertek addig az iratok. •zzel szemben - visszatérve a Rektor ur által feltett kérdésekre, ill. szempontokra: ad 1. Az iratok elmaradásának elsőrendű forrása az ü yrend elhanyagolásában, a munkakörök elmosódásában illetve be nem tartásában, kapko ó, felelőtlen ügyintézésben jelölhető meg. Személy szerint hibáztatom először Morvay Sáncomé főelőadót, aki t á j é koz 11 anságáv al, g on lat 1 ans ágával, kö rül t e kint one k e gy ál t a Ián nem nevezhető munkájával holott éppen a Személyzeti munkában még fokozottabban megkövetelendő a legnagyobbprecizitás, gondosság, körültekintés, az előírások, ügyrend pont s betartása - nagyban hozzájárult az észlelt hí a elkövetéséhez. Igazságtalan lenne azonban egyedül I.Torvayné főelőadót hibáztatni, hiszen az ügyrendet mások sem tartották be. Az általa elkövetett hibákban szerepe volt annak, hogy az ügykezelés rendjét nem tartotta be Papp Zoltán rektori titkár sem, hiszen ha a postázást ő végzi, az ő feladata lett volna, hogy iratjegyzékkel és átadókönyvvel adja át a Személyzeti Csoportnak a reá tartozó iratokat. Ennek elmulasztásával előidézőjévé vált annak, hogy az iratok holléte és sora egészen október közepéig nem bizonyítható. Kisebb mértékben hibáztatható Gruber Lás zlő a Rektori Hivatal vezetője is, aki - holott a Személyzeti Csoport nem tartozik a Rektori Hivatal vezetőjének irányítása alá - ebben az egy ügyben léhább két ízben közvetlenül beavatkozott a Személyzeti Csoport munkájába. Ha még segítő szándék vezette is, helyesebben tette volna, ha a Személyzeti Csoport vezetőjét tájékoztatja. ad 2. Jelzést Morvayné főelőadó az október 7-i-8-i telefonértesítés révén kapott, ha ez a telefon beszélgetés valóban megtörtént. Pólay professzor Gruber Lászlónak adta át az október 4-én vagy 5-én kapott üzenetet Lee zlóné elvtársnőtől. Október 19-én vagy 20-án Gruber László ismét szólt Morvayné főelőadónak. A különös csupán az, hogy az ügy pontosabban a hiányzó iratok körül állandóan három _ személy merül fel: Morvayné főelőadó, a Rektori Hivatala vezetőbe üzeneteket közvetít és a rektori titkár, aki végszóra szinte elő találja az iratokat a Személyzeti Cseport páncélszekrényében, de^ nem tapasztaltam azt, ho ;y valaki is a Személyzeti Csoport vezetőjének szólt volna azonnal, mikor nyilvánvalóvá vált az iratok hiánya. A jelzések ellenére a szükség es intézkedések Morvayné hibájából húzódtak el*. Ha arra emlékezett, hogy úgy október 12. táján tehette valaki az asztalra az iratokat, legalább akkor kapcsolt volna, hogy ezeket már keresték, ha keresték. ad 3» A másodállás engedélyezésének ismételt megkérése Gruber Rektori Hivatal vezető közbelépésének s Morvayné főelőadó tájékozatlan ságának eredménye. Gruber eljárása jó^hiszemü hibaként tekinthető, hiszen a minisztériumban reklamálták többek között a hiányzó^engedélyt is. Jóhiszemüs ege ellenére helytelen volt a közbelépése,
