József Attila Tudományegyetem - Rektori Tanács ülései, 1964-1966, Szeged
Bevezető előadás a Csongrád megyei MSzMP Végrehajtó Bizottságnál 1964- október 27.-én tartott értekezletén Az egyetem hivatása több feladatkörből tevődik össze. Elsőd» leges célja kétségtelenül az oktatás. Ezt a feladatát helyesen és jól azonban csak akkor tudja megoldani, ha az oktató-munka a legszorosabb kölcsönhatásban van a tudományos kutatómunkával, különben az egyetem nem érdemli meg az egyetem nevet, hanem csak felsőfokú tanintézetnek számit. Ezeket a feladatokat tévessé teszi, ill. mindenkor áthatja a nevelőmunka; 9 szakember kialakulását az emberréválás folyamata koronázza be. Hangsúlyozni szeretném ezen feladatok, ill. célok harmonikus egységét, mert bármelyik feladatkör kiesése vagy rosszul-teljesitóse súlyos, mert nagyon nehezen jóvátehető károkat idézhet elő. A II. Világháború zivataraiból uj életre támadt egyetem mégsem tudta ezt a harmonikus egységet mindjárt megvalósítani. Ennek okai annyira nyilvánvalóak, hogy bővebben nem is szükséges rájuk kitérni. Az útkeresés során - nagyon helyesen - először az oktatómunka korszerű kialakítására törekedtek az egyetemek, mivel, ha a személyi feltételek fennállottak, akkor a követelmények ezen a téren voltak a legkönnyebben teljesithetők. Értem ezalatt azt, hogy elsősorban a társadalomtudományi karokon, de nagyraszben a természettudományi karokon is, egy-egy kiváló előadó, oktató akkor is színvonalas előadásokat tarthatott, ha a szakirodalom, vagy.a kísérleti eszközök ás anyagok nem is álltak mindig rendelkezésre. Természetesen nem állíthatom azt, hogy az egyetemi munka ezen szektorában ma már minden rendben van, ezen a téren nem lenne semmi további tennivaló, mindazonáltal azt is megelégedéssel regisztrálhatjuk, hogy egyetemeinken a kutatómunka többé-kevósbé elfoglalta az őt megillető helyet és ez nemcsak az elért tudományos eredmények regisztrálásából következtethető, hanem kétségtelenül lemérhető az oktatómunka javulásával is. A nevelőmunka sajátosságából következik, hoty az egyes célok elérésének sorrendjében utoljára kellett a problémáit szemügyre vennünk.Ez persze korántsem jelenti azt, hogy az egyetemek az utolsó majd két évtizedben semmit sem törődtek a neveléssel,
