József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1994-1995, Szeged
1995. június 29., IX. rendes ülés
A felsőoktatás irányának meghatározása elkerülhetetlen. Meg kell határozni, hogy milyen típusú képzéseket kell az országnak támogatnia. Erről szólt a fejlesztési törvény és a jelenlegi országgyűlési határozat. A fejlesztés szükségszerű folyamat, mik a fo irányok:- a differenciált hallgatói létszám növelés,- a (normatív) finanszírozás kérdéseiben a konszenzusra jutás,- a diplomaszintak, a képzés időtartamának meghatározása és hogyan kapcsolódik ez a hatékonysághoz; ehhez kapcsolódik az integráció ügye is. A fejlesztésre senki nem ad pénzt, ha a hatékonyság javulását nem látják. >- mutatót kell találni a hatékonyság mérésére, ilyen volt a hallgató/oktató arány, de ezt nem tudtuk megfelelően kiszámítani. Együttműködéssel a kényszerű lépések is könnyebben megtehetők, mivel a formák adottak. Figyelembe kell venni azonban, hogy a politikai szituáció és a gazdasági helyzet is zilált. Az ország olyan helyzetben van, hogy kényszerű gazdasági lépéseket kell megtennie. Bíró Péter: Megköszöni a Rektori Konferencia nevében a meghívást, majd hangsúlyozta, hogy a magyar felsőoktatás évek óta letette a voksát az átalakítás mellett. Felhívta a figyelmet arra, hogy az átalakítás megvalósításához hiányzik a jogalkotói munka. A jelenlegi a negyedik találkozó a PM és az MRK illetve a felsőoktatás képviselői között, ami azt mutatja, hogy a felsőoktatás mindig is kész volt az ésszerű kompromisszumok kialakítására. Kérte a pénzügyminisztert, hogy a jelenlegi megbeszélésen válasszuk szét a pillanatnyi gazdasági - főleg tűzoltó jellegű - helyzetet a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozó kérdésektől. Először is nem valós azaz állítás, hogy a felsőoktatásnak nincs hosszútávú fejlesztési koncepciója, hiszen hosszú évek óta szakemberek sokasága dolgozott a fejlesztési koncepción, amelyet a szféra nagy része el is fogadott. Ez a koncepció azonban egyik napról a másikra eltűnt A jelenlegi országgyűlési határozat koncepciójában különbözik az eddigiektől és nem a fejlesztést jelenti. A szféra hasonlóan gondolkodik, mint Fodor Gábor miniszter úr, azaz a hallgatói létszám differenciált emelése, és a finanszírozási rendszer reformja a fő cél az intézmények számára is. Abban a kérdésben, hogy hány hallgatót és hova vegyünk fel, azonban nem lehet annak alapján meghatározni, hogy pillanatnyilag hova jelentkeznek a legtöbben, mik a divatos szakok. Ebben az évben a legnagyobb túljelentkezés a művészettörténetre volt, és nem hisszük hogy az ország gazdasági nehézségekből való kijutását ez a szak fogja elősegíteni. A kormányzatnak hosszútávra meg kell határoznia, hány hallgatóra és hova van szüksége az országnak. A normatív finanszírozás bevezetését az intézmények rég óta szorgalmazzák, de óvatosan kell a képzési költségek meghatározásánál eljárni, például hogyan, milyen mértékben vesszük figyelembe az egy hallgatóra jutó költség kiszámításánál a kutatásra fordított pénzeket? A képesítési követelmények tényleg még nem készültek el. Az intézmények átvilágítása illetve az oktatói követelmények meghatározása azonban nem kormányzati, azaz MKM kompetencia, ezt a szférának magának kell kidolgoznia és ennek kialakultak a megfelelő országos szervei is, mint az szféra önszabályozó eszközei (OAB, FTT, szakmai szervezetek). Konkrét kérdés a jelenlegi helyzetben, hogy figyelembe véve az Alkotmánybíróság határozatát is, hogyan képzeli az MKM és a PM a 4,1 mrdFt-os elvonást az intézményekre lebontani? Magyar Rektori Konferencia 1995. 06. 19. Titkárság MRK PM04.DOC Cá? X. 3
