József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1988. november 17., II. rendes ülés
ban és hát azóta nem történt gyakorlatilag lényeges beruházás központi forrásból sem. Mi a Laboratórium saját erejéből - szerződéses bevételek ott maradó részéből valami kevés. A nagyszámítógépe helyzetet elsősorban abból a szempontból kérem, hogy megítélje a Tisztelt Egyetemi Tanács, hogy a célunk ill. ennek a helyzetnek az elemzése abból a kiinduló szempontból fogalmazódott meg, hogy valamilyen módon az Egyetemnek ki kell lépnie a nagyvilágba. Elzártnak érzem az Egyetem helyzetét a világ számítástechnikai infrastruktúrájával való összehasonlításban. Mindenképpen meg kell céloznunk azt, hogy a saját nemzeti hálózatunkba valamilyen módon be tudjunk kapcsolódni. Nemcsak úgy, hogy mi kérdezünk, hanem mi magunk is tudjunk adatokat szolgáltatni. Olyan szolgáltatásokat felépíteni, ami érdekli az ország más kutató rétegeit és amelyet itt Szegeden tudunk előállítani. A felmérés során ilyen kezdeményezésekkel találkozhattunk, tehát bízhatunk abban, hogy valóban mi is olyat tudunk nyújtani egy ilyen infrastrukturális hálózaton belül szolgáltatásként amire számítanak más helyek oktatói és kutatói. Itt meg kell mondanom, hogy ez önkritika is. Egy információs infrastruktúra pályázat volt 1986 karácsonya előtt pár nappal és én úgy ítélem meg, hogy ebben az Egyetemünk jórészt saját hibájából sikertelenül szerepelt. Azért mondom a kritikát, mert a TTK részéről a pályázat elkészítésében jómagam is benne voltam. Nem az Egyetem pályázott, hanem pályázott a TTK, a Könyvtár, a BTK, tehát külön-lói lön és valahogy ezeket a pályázatokat nem tartották úgy látszik olyan súlyosnak, hogy támogatást érdemeltek volna. Úgyhogy benne van többszörösen az ELTE, a debreceni egyetemek, a műszaki egyetemek stb., az akadémiai intézetei: Szegedről a Biológiai Kutató Intézet és az MTA Autonomelméleti Kutatócsoport. Végül is úgy lógunk ki ebből az infrastruktúra pályázatból szinte példaként, tehát nem vagyunk benne. Az anyag is említi, hogy ebben az Egyetemnek egységesen kell fellépni. Minden pályázati lehetőséget az egyetem ragadjon meg. Egyetemként teljes súllyal pályázzon és akkor vannak ilyen sikerek. Javaslom, hogy pótlólag próbáljunk befurakodni ebbe az infrastruktúra pályázatba. Az információim szerint talán még egy menet lesz a jövő évre. És hátha kapunk valamilyen anyagi támogatást az országos hálózatba való belépéshez. Tehát a nagyszámítógép állapota - ahogy a tanulmány leírja és a javasolt feladatterv mondja - olyan ütemben képzeljük el valamilyen módon öntartalék az alatt az időszak alatt amíg jelentős mennyiségű (50-100 millió Ft) központi forrásból. Hóit innét van az 5 éves határidő. Ezek nem olyan nagy számok lévén, hogy 83-ban ilyen számok forogtak. Minden Egyetem ilyen nagyságrendben számítástechnikai hálózat kiépítésre megkapta a magáét. A PC állományról azt lehet mondani, hogy nem rossz a többi egyetemhez viszonyítva.Kb. 70 darabot gyűjtött össze a bizottság. Ezeknek az értékét óvatos becsléssel 14-15 millióra teszem, ha ebből levonom a Gazdasági Igazgatóság pénzét, azon kivűl a laboratórium fejlesztési célzattal vásárolt gépeit - tisztán az oktatás és a kutatást szolgáló, meg tanszéki könyvtárak, egyetemi könyvtárak - PC-it veszem az is kb. 50 db, ez is 8-9.10 millió Ft. En azt hiszem, hogy ez egy olyan példa amely mutatja, hogy az Egyetem magára van hagyatva, saját erőből sőt tanszéki saját erőből, szerződéses munkákból, pályázatokból kell ilyen nagy összegű beruházásokat végrehajtani. Tehát ezek igen jelentős összegek,
