József Attila Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülései, 1988-1989, Szeged
1988. október 6., I. rendes ülés
14 teg, amely nagyon heterogén van aki a fejlődés időszakában van, van aki már 35 éve dolgozik itt. Kétségtelen, hogy ezek az emberek zömmel a tanszéken dolgoznak és azt kell, hogy mondjam - az üjszegedi állapotokra tekintettel - roppant izoláltak az egyetemtől. Ugyanakkor rendkívül sok olyan tevékenységet végeznek, amelyek nélkül az egyetem vagy az az intézmény nem üzemelne. Vannak olyan belső munkák, amelyeket nyugodtan társadalmi munkának lehet nevezni, mert ebben a vonatkozásban messze többet kell hogy foglalkozzanak ilyen munkákkal. Itt is a munka zöme rajtuk van. Kufcsák Oszkár: Három nagyon rövid hozzászólást tennék. Az 5. oldalon található, hogy a fiatal oktatókat, kutatókat érinti hátrányosan elsó'sorban, hogy a tanszékeken igen kevés a jól képzett laboráns. A jól képzettet nincs módomban megitélni, hogy jólképzett-e. Jól képzett kevés van, kevésbé jól képzett több van. A statisztikákból a tanszékek többségénél kiderül azonban, hogy a 35 év alattiaknál olyan arányok szerepelnek, hogy a Mikrobiológián 4 fő az oktató, kutató, 6 fő a laboráns az Állattanon is hasonló a helyzet 3 fő oktató, kutató, 6 fő az egyéb - persze nem biztos, hogy mindenki laboráns az egyébben, de nagyjából feltehető és hasonló. Számomra tehát ez egy kicsit visszás, mert a statisztika nem teljesen mutatja ezt, nem értek vele egyet, hogy nem jut segéderő a fiatal oktatóknak, kutatóknak. Az idősebb kollégák talán támogatnak, hogy fiatal korukban bizony nem volt segítség és anélkül tanultak meg kutatni. Nem kétlem azt, hogy hasznosabb lenne ha lenne segéderő, de azt, hogy égető szükség van segéderők létszámának növelésére abban a helyzetben, amikor a szerződéseket 3 hónapra tudjuk megkötni és kevés az oktató, kutató a tanszékeken, ezzel nem tudok egyetérteni. A másik amit szeretnék megemlíteni a 7. oldal. Ami szerint több tanszék azzal kell, hogy számoljon, hogy nem tud egyetemi szintű oktatást végezni. Én úgy fogalmaztam volna, hogy már most is. Nem egy-két év múlva. Már jelenleg - legalábbis az újszegedi tanszékek - nagyon nagy kínnal törekednek arra, hogy az eddigi oktatási színvonalukat fenntartsák, ami persze azt jelenti, hogy ezt még el tudják végezni, de olyan egyetemi szintű kutatást már régesrégen nem tudnak végezni, amilyet szeretnének. És a harmadik amit szeretnék megemlíteni az, hogy teljesen idealisztikusnak tartom a jelentés 10. oldalának két mondatát. Miszerint, akik kutatnak többségükben elszántak, legfeljebb ahogy éveik telnek, mind kevesebb illúzióval. De azt hiszem, ha az ember az illúziókkal leszámol, az egy jó dolog. És sajnos nem azt látom, hogy az illúziók kevesednek, hanem, hogy a gondok miatt a rossz közérzet növekszik. Azt pedig végképp idealisztikusnak tartom, hogy "de a szakmai siker sokmindenért kárpótol". Én nem hiszem, hogy a fiatalok többsége így érzi. Deák Béla: Néhány megjegyzést szeretnék tenni a foglalkoztatással kapcsolatosan. Vannak itt biztosan félreértések, tévedések, de alapvetően azt tudni kell, hogy van határozott időre szóló és határozatlan időre szóló szerződés! Mi mindig annyi időre kötjük a szerződést, amennyire beküldi a tanszék. Egy kivétel van, az hogyha először foglalkoztatunk valakit, és pályázat nélkül oktató, kutató maximum 1 évig lehet itt. Akkor nyilván nem kötünk vele három évre szerződést. Azt kérem, hogy tudatosítalak a Karokon és mindenütt, hogy mindenki maga tudja, .M
